„A végtelen víz csendes, alig fodros, eleven és hűs. Háromszor úszom – ez is ritka lehetőség, mert máskor a hullámverésben lehetetlen az úszás –, aztán mély, jóleső fáradtsággal órákon át a parton. Ez az igazi »állampolgárság«” - írta Márai Sándor 1957-es naplójába. A tenger fontos volt mindkettőjük számára, felesége naplójában számtalanszor került elő egy fürdés eseménye, élménye, feloldó jellege. Szőnyi Zsuzsa szerint annyira fontos volt életükben a tengerben megmártózás, hogy Lola az egyes fürdéseket konyhai naptárukban minden nap jelölte. Érthető, hogy e témából önálló gyűjteményt lehetne összeállítani a feleség naplójából. Ebből közlünk most három bejegyzést. "Első reggel Napoliban. Napsütés – a teraszon enyhe vaníliaillat. Minden olyan lágy, enyhe, illatos – a tenger, a pálmafák, a levegő." (1948. X. 25.) "Reggel jött Assunta. Kedves, jóindulatú, gyönyörűen kitakarít, elmosogat, bevasal. Stoppolás, levélírások Lejlának, Cerrutinénak. Assunta aranyos. Más levegőt hagy maga után, mint a k. ronda Mária. Nyár van. Csodálatos illatok. A terrazzáról a tenger bűvölete. Nem szabad a gondokra gondolni, és minden gyönyörű. „Posillipo”, azt hiszem, olyasmit is jelent, mint „gond- vagy bú felejtő”. (1949. IV. 29.)
"Este lemegyünk Mercatello-teraszra. Nagy szél, háborgó tenger, gyönyörű!
Jó levegő. Fagylaltozás. Hűvös szél. Ő sétára, én haza, fázom sweater nélkül!
Ilyen változó szél és időjárás sehol nincs." (1973. VI. 23.)