Márai Sándor a Szabad Európa Rádió munkatársaként annak 1951-es indulásától kezdődően felvilágosító, értelmező szerepű feladatot látott el: tollal és nem fegyverrel szeretett volna hozzájárulni hazája (legalább szellemi) felszabadulásához.
A rádió munkatársaként (egy ideig szerkesztőjeként) nem engedett beleszólást felolvasásai tartalmát, munkáját illetően; elemez, jövendöl (hol prófétai meglátások, hol látványos tévedések jellemzik jóslatait), emlékezik, mert lehetőséget lát abban, hogy hazája felé, hangját hallatva, a szabadság jeleit küldje.
Az 1956-os események alakulása nyomán (Thassy Jenővel együtt) New Yorkból Münchenbe repült; a forradalom alatti kommentárjaiban kiesik a tárgyszerű publicista szerepéből és erős érzelmi motiváltságú tudósítóként kísérte figyelemmel az eseményeket. Szakítva a rádió addigi gyakorlatával, saját nevén olvasta be napi jegyzeteit. 1967-ben abbahagyta a rádiós munkát, mivel úgy érezte, az enyhülési politika olyan elvárásokat támasztana felolvasásaival szemben, melyeknek nem szeretne megfelelni.
A képen látható dokumentum Vámos Imre hagyatékából származik.