Már nincs „kedvem” írni. Ez a legnagyobb veszély, igen, ez a végveszély. A Teljes Napló 1964-1966.

Már nincs „kedvem” írni. Ez a legnagyobb veszély, igen, ez a végveszély.

A Teljes Napló 1964-1966.

 

Menetrendszerűen jelent meg az író naplójának újabb kötete, mely az utolsó teljes évek feljegyzéseit tartalmazza a New York-i időszakból. Tekintsünk bele a sorozat XIII. kötetébe!

 

 

Az érintett időszak első évének meghatározó eseménye édesanyja halála, melynek kapcsán sokat elmélkedik sokszor az író személyére is ránehezedő alakjáról. Sokszor, sokféleképpen írt róla életműve során, itt elsősorban a kiengesztelődés, egyfajta egyensúlykeresés jellemző a bejegyzésekre: Rendkívülien okos, erős asszony volt. Korán árvaságra jutott, féltestvére nevelte. (...) Írói tehetségem tőle örököltem – és sok mindent, ami a természetemben egyensúlytalan. Miközben küszködik a körülötte levő világgal, önmagában is zajlik egy küzdelem, mely nagyon rapszodikus tettekre, gondolatokra vezetik. Ilyen pl. a falról levett feszület és a rongyossá olvasott Biblia fiókba elrakása, a Szabad Európa Rádióval való szakítás. Persze örömteli eseményeket is lejegyez: Jánossal, önerőből kiadásra kerülő könyveivel vagy készülő művek kapcsán. És újra reménnyel tölti el a bontakozó újabb európai költözés lehetősége, gondolata. Mi erősebb benne, a menekülés lehetősége New Yorkból vagy Európa reményteli volta, nehéz lenne eldönteni. Így ír az 1966-os év végén: Jövő májusban el Amerikából, vissza Európába – „hosszabb időre”, évekre; talán végleg. Ez beérett. Európában nem hív semmi. Itt nem tart semmi.