Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Márai Sándor feleségének naplója két kötetben (https://pim.hu/hu/marai-sandor/az-ev-legjobban-vart-marai-kotete), 1700 oldalon. Mivel fontos kiegészítő forrásmunka az író életéhez is, a következő hónapokban kiemelve 1-1 idézetet, a diárium különböző aspektusaira szeretnénk rámutatni és arra felhívni a figyelmet, hogy milyen sokféle vonatkozásban hozhat újat a kötet az érdeklődő olvasóknak, kutatóknak. Elsőként a hagyatékhoz kapcsolódó összefüggésre szeretnénk felhívni a figyelmet, melynek filológiai vetülete is van.
1974. V. 15. Rosszkedv. Végre napsütés. Lassú békülés. Esti séta. Remek levegő. Agip uzsonna. Fél 8-ig világosság. Passuth könyve. Tisztességes írás. (Róla 15 helyen emlékezik.) A szemlélete, a naivitása, a könyve megjelenése feletti öröm, rokonszenves! Furcsa olvasni folyton a nevemet (a felesége neve). A gyereke születését. A kiskutya leírását (visszahozza a mienket, Jimmyke fülelését a gyereksírásra, az új jövevény elfogadását), különös azonosság. Talán ezért küldte el a könyvet mindkettőnknek dedikálva?! Végre levélírások (Nininek, Harrietnek, Bieleréknek, Révai lányoknak). Rendet kell csinálni íróasztalomon. Süt a nap. Így könnyebb. Ő dolgozik. Vörösváry hallgat. Furcsa ember (remélem, az én szenilis, zavaros viselkedésem nem befolyásolta). Buzás néninek a szacharin.
A bejegyzésben található kötet Passuth László: Gyilokjáró (1973) című visszaemlékezése. A dedikált könyv megtalálható az író hagyatékában: "Márai Sándornak és feleségének, őszinte nagyrabecsüléssel és nagyon meleg baráti ajánlással 1974. május 3. Passuth László". A 15 Márai-említés nyoma ma is megtalálható a kötetben, a jelző cédulákat még valószínűleg a feleség tette bele a fenti bejegyzés készültekor.
