Nem így szerettük volna megünnepelni Márai Sándor születésének 120. évfordulóját, de alkalmazkodnunk kell a jelenlegi kényszerítő körülményekhez. Eredeti tervünk szerint április 15-én egy beszélgetés lett volna a PIM-ben Nagy-Kálózy Eszter színművésznővel és Sipos József filmrendezővel, az Eszter hagyatéka című film főszereplőjének megformálójával és rendezőjével. Ezt követően a rendező által készített 2008-as dokumentumfilmet tekintettük volna meg, aminek különlegessége, hogy azokat szólaltatja meg, akik még személyesen ismerték az írót.
Sipos József szíves engedélyével egy héten át megtekinthető volt az Eszter hagyatéka című játékfilm, azt követően tíz napig az említett dokumentumfilm felújított változata, amiért utólag is köszönetet mondunk az alkotóknak!
Az évforduló kapcsán közöljük Születésnap című írása egy részletét is.
Tudnia kell, hogy olyan műgonddal készültem, mint a nemes porcelánok: az idő égetett ki kemencéjében ilyen kemény és mégis érzékeny, ellenálló és gyöngéd jelenséggé. Senki nem becsülte úgy a francia irodalat, mint én; senki nem olvasott ez irodalom termékeiből olyan keveset. Harminc éve huszonöt könyvcímből élek; aki ezt a bravúrt utánam tudja csinálni, közönséges csaló, vagy, ami rosszabb, olvas titokban. […] Ez az új irodalom nekem gyanús. Politikával nem foglalkoztam soha. Megvetettem. Politika, barátom, az volt az igazi politika, mikor egyszer fölmentem az öreg Wekerléhez, választás előtt, s tíz perc alatt elintéztem az öreg kegyelmessel mindent, ami szükséges volt, hogy értelme legyen a választásnak a hétkerületben. Mindez, ami ma történik, nem komoly politika többé. Politikával nem foglalkoztam, de a politika kezdett foglalkozni velem. Nem tudom pontosan megmondani, mikor és hol, de néha az az érzésem, mintha ismeretlen, rosszul öltözött emberek ismeretlen termekben, szerte a városban, gyűléseket rendeznének ellenem. Igen, ne csodálkozzon, pontosan ellenem. Nem tudom pontosan, mit akarnak tőlem és ellenem, de érzem, hogy mozgolódnak. Senki nem nevez néven, mert hálaisten, számukra névtelen és jeltelen vagyok; személy szerint nem tudnak rólam, csak mint „jelenség”-et ismernek. […] Húszéves korom óta, tehát harminc éve szerepelek a piacon, vagy, ha úgy tetszik, a fórumon; eddig jó voltam így, s most végképp nem értem, egyszerre mi bajuk van velem? És mit akarnak folytonosan azzal a világnézettel? Már a szavaikat sem értem. Ilyen szavakat használnak írásban és beszédben, mint: tájrajz, kertkultúra, európai felelősség. Én azt hiszem, ezek mind csak pénzt akarnak kapni valakitől. Kellene adni nekik. Nem sokat, eleget. A lényeges az, hogy mindig másról beszélnek és írnak, s én titokban tudom, hogy jórészt ellenem készül az egész. Ideje elbúcsúzni álmaimtól.