Márai Sándorné, Lola naplója lelkiismeretesen, válogatás nélkül tartalmazza az egyes személyekhez, társaságokhoz fűződő viszonyaikat is. A feljegyzésekből az derül ki, hogy nem lehetett velük könnyű kapcsolatban lenni, másokhoz való viszonyuk meglehetősen végletes volt: ugyanazok a személyek kezdetben szimpatikusak voltak, majd rövid időn belül elvesztették rokonszenvüket. „Vendégek. D. u. Triznya Zsuzsa és Matyi (fiatalabb generáció dacára teljes harmónia. Kedvesek, értelmesek)” - írta a feleség 1965. augusztus 14-én naplójába. Alig több, mint két évvel később Lola „besorolta” vendégeiket, már Szőnyi Zsuzsáékat is másként értékelve: „Nyári resumee: vendégek: Bielerék – a férfi kedves, alkalmazkodó, életvidám. (Az asszony valami idegen, elkeseredett v. szigorú?); Hardy – öreg cápa; Triznyáék: minden oldal felé (napraforgó), igyekvő, kis szélhámos stréberek (de Zsuzsa kedves); Papp G.-ék – Üzletes, társadalmazó snobok (de Mária nagyon kedves); Lujza – szegény öreg süki, idevágyó az »osztrák« természettel; Székelyék: legtöbb »közösség«, kedves kis izgatott Györgyi, értelmes, figyelő, közeli és mégis idegenszerű Bandi.” (A bejegyzés dátuma: 1967. november 23., ez utóbbi jegyzet nem került bele a válogatásba.)
E változó viszonyulás azt is bemutatja, hogy a kezdetbeli lelkesedés valaki(k) iránt egy idő múlva könnyen átalakult ellenkező előjelűvé. Mindez újabb adaléknak tekinthető a Márai-házaspár magányossá válásának okai között. A naplóból az is kiderül, a feleség nyitottabb volt, íróférje jobban szerette a zártabb életet, de egy idő múlva Lola is azonosult e szemlélettel.