Június

A Könyves című folyóirat riportere nemcsak arról hallhatott, hogy az író tíz kötetre leszerződött a Révai kiadóval (addig a Pantheon jelentette meg műveit), hanem nemzedéki kérdésekről is: a Garrenek leszármazottja mindig is a XX. századdal egynek tekintette sorsát, problémáit, feladatait. „Egy egész generáció elpusztult. Ezért nincs utánpótlás. Sem a művészetben, sem az irodalomban. Sehol” – vallja Márai. Ez az életérzés aztán alkotói szemléletét is meghatározza. Beszél Csutoráról, aki elősomfordál valahonnan; az orosz és francia irodalomhoz való viszonyáról, és utóbbival kapcsolatban azt is megemlíti, hogy idehaza mennyire nem olvassák a gall irodalom színe-javát, Proustot, Gide-et.

Az interjú készítője úgy távozik a Mikó utcai lakásból, hogy „Márai még csak most fog kezdeni írni...” Valóban, kötetek sora, cikkek százai jelzik útját a beérkezett írónak. Ma, amikor publicisztikája mintegy negyven százaléka, a SZER-ben elhangzott felolvasások, a Teljes Napló hátralévő kötetei, levelezése egyelőre kiadatlanul hevernek, néha úgy érezzük: „még csak most fog kezdeni írni...”