2018-ban az egyik árverésen feltűnt egy izgalmas kézirat, az író húgának 1918-1922 közötti lejegyzett naplója. Ez az időszak eseményekkel és helyszínváltásokkal teli az író életében is, arra lehetett számítani, valami tükröződik ebből húga feljegyzéseiben is. Ez részben beigazolódik: ír arról, hogy bátyja felolvasást tartott Kassán, szomorkodik távollétén vagy éppen azon, hogy Nagyon szomorú karácsonyunk volt, Sanyi betegen van Szanatoriumba. [sic!]
A kézirat vásárlója - mára nyílt titok - a várpalotai Trianon Múzeum volt, mely később megjelentette kötet formájában az érdekesnek ígérkező oldalakat. A könyv elrendezése ötletes: a bal oldalon a kézirat másolata látható, jobb oldalon a szöveg betűhív átirata illetve jegyzetek vagy korabeli, vonatkozó témájú napilap cikkek részletei.
Az igényes kiállítású kötet szövegét érdemesebb lett volna olvashatóbb formában közölni, a helyesírási hibákkal tarkított szöveg betűhív átirata sokat ront az olvasói élményen, ráadásul az eredeti szövegben egyébként is láthatók a problémásan lejegyzett szavak, kifejezések. Jó ötlet egy-egy témánál felidézni a történések napisajtóban megjelent vonatkozásait, ugyanakkor a jegyzeteket széleskörűbben kellett volna elvégezni és talán elfért volna a karcsú műben egy történeti jellegű ismertetés is a korról és az író ezen éveket érintő tevékenységéről. Mindezekkel együtt is örömteli, hogy közkinccsé tették Márai Sándor lánytestvérének korabeli feljegyzéseit, mivel azok, ha szerényen is, de hozzájárulnak e kevéssé ismert időszak más perspektívájú megközelítéséhez.