A második világháború éveiben belső emigrációban élő Márai 1942 nyarán írt, s azonnal hatalmas – pro és kontra – visszhangot kiváltó Röpirata a háborús pusztítás okait kutatja, az occidentális műveltség megmaradásának esélyeit latolgatja, azt, hogy beteljesedik-e Spengler jóslata, s bekövetkezik-e a nyugati kultúra alkonyát követő vég. Az Európa s benne hazája sorsa iránt érzett aggodalmas, ám ugyanakkor a kultúra egyetemes erejébe vetett hite, s a magyarságnak a Duna-medencében megadatott szerepe arra ösztönzi az írót, hogy a „minőség igényének” és a „keresztény műveltség hagyományának” szellemében megfogalmazza saját nemzetnevelési koncepcióját… A röpirat újbóli közzététele azt bizonyítja, hogy több mint fél évszázad elteltével Márai koncepciója még mindig számos továbbgondolásra érdemes elemet tartalmaz…