Karinthy a kávéházban
Karinthy-ábrázolások, -relikviák, -kéziratok, valamint korhű, a 20. század elejéről származó tárgyak és az írót egykor megihlető technikai eszközök láthatók a kiállításon.
“Halló, itt Karinthy Frigyes, költő a huszadik századból!” Maga Karinthy Frigyes köszönti telefonon a Görbe tükör című kiállításba érkező látogatókat. A telefoncsörgés a kiállítás központi egységében, a korhűen kialakított kávéház egyik szegletében szólal meg, amelynek neve szintén Karinthy mondása: „Ahol az írók eszik egymást”. A valóságban Karinthy Frigyes barátaival gyakran időzött a Baross, a Valéria, a Balaton, az Otthon, a Bucsinszky, a Japán, a Dunacorso, valamint a Hadik és a Centrál falai között; a legendássá lett, egyben a Nyugat folyóirathoz tartozók törzshelyének számító New York mellett. Az író gazdag életművének jelentős része kávéházakban született. A kávéházak levegője éltető elemévé vált Karinthynak. Az itt folyó társas élet folytonos szellemi készenlétet igényelt, ugyanakkor azonnali visszacsatolást is jelentett. Írótársai figyelme közepette Karinthy itt ontotta kamaszos tréfáit, szóvicceit, gyártotta nevettető és meghökkentő történeteit, itt írta karcolatait, irodalmi karikatúráit, ötlötte ki számtalan nyelvi játékát, amelyeket éppen a kortársak írásai, a technika vagy a nők ihlettek.
Kiállításunkon a kávéházi enteriőr köré elrendezett fényképeken, rajzokon, szövegtáblákon és monitorokon a kávéházi világ felől pillantunk rá Karinthy életpályájának egy-egy kiemelt mozzanatára: a New York kávéházban való jelenlétére, az Így írtok ti születésére, a Karinthy és a nők gondolatkörre, valamint a pályát meghatározó Nyugat folyóirat és Karinthy kapcsolatára. Nem is igazán az életúton van a hangsúly ebben a tárlatban, hanem azon, hogyan hívták elő a különböző élethelyzetek az íróból „karinthységét”, a nyelvi humor utánozhatatlan formáját. A kiállítás jól mutatja Karinthy személyiségének mozaikos sokszínűségét: egyszerre volt író, költő, újságíró, humorista, feltaláló, bűvész, férj és szerető. Bármerre fordult, a humor ott bujkált, és ő előhívta.
A Nyugat és a nyugatos barátságok – kiemelt figyelemmel Kosztolányi Dezsőre – is egy nagyobb kitérő a tárlat tematikájában. A következő egységre egy képeslap vezet át, amelyet „Drága Desiré”-nek (Kosztolányi Dezsőnek) címzett a Zeppelin fedélzetéről. Szenvedélyesen érdekelte minden technikai és művészeti újdonság, a fotografálás, a film, ezért a kiállítás egyik látványos helyszíne a kávéház mellett a vetítőterem. Az archív híradó- és amatőrfilm-részleteken Karinthy alakja jelenik meg fiával hógolyózva, a léghajót üdvözölve és Kosztolányival dohányozva. Ének- és beszédhangját telefonon és fülhallgatón keresztül élvezhetjük.
Nem utolsósorban izgatták a nők, akik delejes vonzásukkal képesek hatalmukban tartani a férfiakat. Különlegességként látható gyermekkori naplójának azon oldala, ahová tizennégy női arcot rajzolt fel a gyermek Karinthy, így üzenve felnőttkori önmagának: ha lesz felesége, vajon melyik archoz fog a hölgy a leginkább hasonlítani?
Az önirónia, irónia, a másik fél észjárásának próbálgatása, felelősség és számonkérés – alkotói világképének, írói magatartásának egyként részévé váltak. Irányultságát jórészt gyermekkorából hozott és felnőttkorában is megőrzött kíváncsiságának, kísérletező, játékos és jövőt fürkésző szellemének, a felfedezések iránti nyitottságának, illetve az elvont gondolkodás iránti vonzalmának köszönhette.
A Karinthyhoz hasonló játékosságot kedvelő látogatók anagramma és eszperente nyelvi játékokon próbálhatják ki magukat.
Az üdítő, friss, könnyed kiállítási sétán nemcsak a megszokott, ismertebb írásai teszik próbára a látogatók rekeszizmait, hanem váratlanul pajzán köntöst is ölthetnek e karinthyságok átírt hirdetési szövegekben vagy Kosztolányi-üzenetekben. Összességében mondhatnánk azt is, hogy a következő kilenc hónapban Karinthy kabarézik A Magyar Nyelv Múzeumában. Az utánozhatatlan, humoros Karinthy-nyelvezet, a blődlizés, a halandzsa, az eszperente kíséri a bemutatott személyes tárgyakat, kéziratokat, fotókat.
