Dátum
-
Kiállítás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak munkáiból a Budapest Transzfer Nemzetközi Irodalmi Fesztivál keretében
KÉPTÖRTÉNETEK
A kiállítás anyaga válogatás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Intézetének
Vizuális Stúdiumok Műtermében készült hallgatói munkákból.
A Vizuális Stúdiumok tantárgy a Média Intézet Animáció, Fotográfia, Tervezőgrafika és Média design szakos hallgatóinak műtermi, gyakorlati - workshop jellegű – integrált foglalkozásait jelenti, tömbösített kurzus formájában, szemeszterenként három hét időtartamban.
A program egymásra épülő modulokból áll. A modulok szemeszterenkénti bontásban különböző tematikákat dolgoznak föl, amelyek megalapozzák, előkészítik és kiegészítik a szakok tervezési feladatait.
A program célja, hogy a hallgatók - a szakterületük magas szintű műveléséhez elengedhetetlen - vázlatozási, előkészítő tervezési módszereket, az azokhoz szükséges készségeket, a látványvilág fejlesztésének technikáit gyakorolják. A szakterületüknek megfelelő jól artikulált ábrázolási, képalkotási módszereken túl a tágabb szakterületük általános, előkészítő munkafolyamataiban (a szakterületükön használatos technológiáktól függetlenül) technológiai és képalkotói repertoárjukat gazdagítva szerezzenek jártasságot.
A kiállító hallgatók:
Ács Alíz Veronika, Bogó Krisztina, Bukta Zsolt, Farkas Tímea, Fátyol Viola, Filkey Áron, Hasenstaub Lívia, Hodosy Enikő, Kajcsa Dániel, Kuti Anikó, Lengyel Nóra, Marinka Zsuzsanna, Máté András, Móró Máté, Nagy Marcell, Ráday Péter Mihály, Sánta Balázs, Simon Ádám,
Soós Borbála, Szabó Péter, Turós Balázs, Varga Máté
A Műterem programjában résztvevő tanárok:
Fábián Noémi egyetemi adjunktus, műteremvezető, Bodóczky Antal egyetemi adjunktus, Glaser Katalin művésztanár, Csontó Lajos művésztanár, Magyarósi Éva művésztanár, Nemes Csaba művésztanár
Fábián Noémi egyetemi adjunktus, műteremvezető, Bodóczky Antal egyetemi adjunktus, Glaser Katalin művésztanár, Csontó Lajos művésztanár, Magyarósi Éva művésztanár, Nemes Csaba művésztanár
Köszönjük a segítséget:
Oravecz Júliának, MOME Design-művészet menedzsment szakos hallgatóinak a kiállítás szervezésében nyújtott segítségéért
Oravecz Zsófiának, tervezőgrafikusnak az információs táblák elkészítéséért
A kiállított munkák ismert művészettörténeti alkotások parafrázisai, melyek személyes nézőpontból, kortárs képalkotási eszközök segítségével reflektálnak az eredeti művekre. Az egyéni tartalmi és formai interpretációk lehetőséget adnak az eredeti művek jelentésrétegeinek és üzeneteinek újragondolására.
Bár „kívülről” kapott feladatokra adott válaszokként születtek egy-egy három hetes program gyakorlatsorozatainak végtermékeként, mely feladatok az érzéki ábrázolás, és a képi történetmesélés témaköreit járják körbe, itt megjelenő formájukban önálló életet élnek, személyes tartalmakkal telítődnek. Az eredeti munkák „kisajátítódnak”, újra felhasználásra kerülnek, tartalmaik az elemzés, értelmezés és technikai átírás során átalakulnak, új történetekkel bővülnek.
Az ábrázolási technikák és stílusjegyek tanulmányozása, elsajátítása nem öncélú stílusgyakorlat, és nem csak a múlt újraértelmezéséhez kínál utakat. Ahhoz, hogy valóban új megoldások szülessenek, érdemes elmélyedni az eredeti műben, megérteni annak formai és tartalmi aspektusait, mert csak a megértésen keresztül lehet eredeti módon átlényegíteni.
A különböző technikák használata ugyan önmagában is megköveteli az átértelmezést, de automatikusan nem következik belőle semmiféle megoldás. Ehhez önálló jelentéssel kell megtölteni a képet, ahogyan az az eredeti műnek is sajátja. Ez a jelentés azonban sokféle lehet: egyedi és egyszeri történet, a mai alkotó személyes élményének kivetítése, de lehet akár az eredeti alkotói gondolat folytatása, mintegy más idődimenzióban való megjelenítése is. A régi mű folytatódhat a mai alkotóban, vagy a mai alkotó a régi műben. Többféle megoldás lehetséges, amelyek azonban egyformán eredetiek és méltányolhatók.
A feladat, hogy egy adottságon, egy választott alkotáson keresztül, ahhoz viszonyulva kell megjeleníteni a saját történetet, ebben az értelemben akár ürügynek is felfogható egyéni tartalmak és egyéni technikák artikulálásához.
„Re:”
A MOME Média Intézet Média Design Tanszékének vetítési programja
A kiállításon látható két videó-anyag a reciklálás gondolata köré épül. A reciklálás a civilizált életforma fenntarthatóságának egyik sarkalatos gyakorlati kérdése, amely számos szinten befolyásolja, alakítja a tudatos viselkedést. Jelen esetben azonban a fogalmat elemeltük elsődleges anyagi jelentésétől, és – egyfajta hipotetikus „történelmi fenntarthatóságból” kiindulva – a Média Design szak hallgatóit két történelmi esemény, az 1968-as diáklázadás, illetve az 1989-es rendszerváltás fogalmainak, gondolatformáinak, képeinek, emlékeinek „reciklálására” – visszaültetésére, alakítására, tudatosítására – kértük.
1.
Re:68
A videó-válogatás gerincét a MOME Média Intézet (ex-Vizuális Kommunikáció Tanszék) hallgatói részvételével az egykori AKKU-ban 2008-ban megvalósult „Re:68” című kiállítás anyaga adja. A kiállításhoz az előkészítő szakaszban a Média design szak tanulmányi rendjéből több stúdium, illetve tervezési feladat is kapcsolódott. Így például egy mozgókép-manipulálási (kompozitálási) gyakorlat keretében létező, 1968-as, ikonikus archív felvételekbe (found footage) helyeztek el a hallgatók olyan elemeket, melyek módosították az eredeti tartalmat. Külön feltétel volt, hogy a kreatív feldolgozás kiindulópontja a korszakhoz való személyes viszonyuk legyen. A válogatás részét alkotja néhány további „Re:68”-as videó-munka, illetve – témájuk okán – két 2010-es diplomamunka is.
Alkotók:
Böröcz Angelika, Beviz Dénes, Illés István, Kollár Klemencz Gergő, Lackó Júlia, Miló Gábor, Pacsika Máté, Pásztor Teodóra, Pogonyi Csongor, Regula Gergely
A projektben részt vett tanárok:
Bodóczky Antal egyetemi adjunktus
Szirtes János tanszékvezető egyetemi tanár
Erhardt Miklós egyetemi docens
Tasnádi József egyetemi adjunktus
2.
Huszonévesek a rendszerváltásról
A film személyes történetek, interjúk, és videó etűdök révén mutatja be, hogy milyen emlékek kötik a mai huszonéveseket a rendszerváltáshoz, egyáltalán mit tudnak róla azok, akik akkor 2-3-4-5 évesek voltak.
A rendszerváltás környékén születettek már elvégezték a középiskolát, dolgoznak, vagy egyetemen tanulnak, valakinek már gyereke is van. Az egész gyermekkorukat, kamaszkorukat, fiatalságukat úgy élték le, hogy csak elbeszélésekből vagy a történelemkönyvekből, filmekből hallottak a Kádár korról.
Felmérések azt mutatják, hogy a mai húszévesek többsége nem politizál, sokkal racionálisabban gondolkodnak, mint a rendszerváltó években a szüleik tették. Ők már beleszülettek a határok nélküli Európába, nem kell három évet várniuk az útlevélre, külföldi ösztöndíjak tucatjai közül válogathatnak, anyanyelvi szinten beszélnek idegen nyelveket. Nem igen érzékelik azt a változást, amit az elmúlt húsz év hozott számukra itt Magyarországon, a szüleik életéhez képest.
Az interjúk a Moholy Nagy Művészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció szakos hallgatóival készültek 2008-ban. A Szigeten készült riportokat a hallgatók készítették 2009-ben. A rendszerváltó klipek a MOME hallgatóinak munkái.
A filmet rendezte: Kopper Judit
Recycled Type
Újraírt betűtörténetek
A kiállítás anyaga válogatás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Intézetének
Tervezőgrafika szakos hallgatóinak munkáiból.
A kiállításra került munkák a kortárs tervezőgrafika egyik legizgalmasabb területét járják körbe, a plakátok egyszerre grafikai és tipográfiai munkák, keresik az autonóm képalkotás és a funkcionalitás összekapcsolhatóságának lehetőségeit, kibővítik és elmossák a megszokott műfaji határokat.
A kiállításon résztvevő hallgatók munkáinak egyik része a tervezőgrafika tanszék MA képzésén a Tervezőgrafika speciális témák - Kortárs tipográfia című kurzus alatt, a munkák másik része pedig a BA szak másod- és harmadéves és az osztatlan képzés ötödéves hallgatónak bekapcsolásával készült Recycled Type címmel 2011-ben.
A kiállító hallgatók:
Balázs Klára, Bárdi Anna, Birinyi Tamás, Bulyovszky Lilla, Bognár Enikő, Déri Enikő, Hangyás Gergely, Hasenstaub Lívia, Jekli Ágnes, Katyi Ádám, Narr Vanessa Lenka, Mentus Hella, Skrapits Borbála, Tasnádi Zsófia, Ulrich Sára, Vágvölgyi Noémi Anna
Kurzusvezető és a témát meghirdető tanár:
Balla Dóra DLA egyetemi adjunktus, Tervezőgrafika tanszék
A tervezőgrafika kialakulása óta képi és tipográfiai elemeket használ és kapcsol össze és ezek segítségével alkot meg üzeneteket. A kezdetek óta keresik a tervezők azokat a lehetőségeket, ahol a szövegbetű funkcionális szerepköréből kikerül, ahol elmosódik a határ a képi ábrázolás és a tartalmi üzenetközvetítő szerep között, ahol előtérbe kerül a dekorativitás, az autonomitás, ahol értékké válik az öncélúság, a szórakoztatás, ahol meglepő, szokatlan, figyelemfelkeltő helyzetek kihasználása lehetséges.
Az elmúlt évtizedek digitális forradalma olyan eszközt adott a tervezők kezébe, amely szinte minden korlátot megszüntetett és minden határt elmosott. Egy eszköz mégis pótolhatatlan, ez az emberi agy, melynek kreativitása nem leképezhető és nem utánozható semmilyen technikával. A kortárs tervezőgrafika a kilencvenes években olyan erősen használta és túlhasználta a digitális képalkotás összes lehetőségét, hogy nagyon hamar ösztönösen visszanyúlt az örök értékhez, az emberi, művészi kreativitáshoz. Mindamellett, hogy sokszor tudatosan megtagadta az új technikát, megtanulta azt jól használni, újrahasznosítani és kihasználni a benne rejlő lehetőségeket egy már tiszta, tudatos és kontrollált tervezői attitűddel. Rengeteg szabály megdőlt, új műfajok, új médiák születtek és sosem látott mennyiségben találkozunk képi információkkal, melyek akaratlan is befolyásolják életünket. Ezek megteremtése, kialakítása olyan tervezői feladat, amelyben sokkal több eszköz adott, mint valaha, sokkal kevesebb a korlát, mint valaha és sokkal nagyobb a hatás és a felelősség, mint valaha.
Az egyik, ezekre a kérdésekre rendkívül aktívan reflektáló új műfaj az experimentális tipográfia, vagy illusztratív tipográfia, amelynek kísérletező, a környezetre aktívan reflektáló kreativitása felrúgott minden eddigi szabályt.
Ez a határtalan szabadság ad teret a kiállításon résztvevő hallgatóknak, hogy kísérletezzenek, gondolkodjanak, játszanak a betűvel, újraértelmezve annak formáját, az anyagát, a körülöttünk levő világ tárgyaiban a lehetőséget meglátva, ezeket átdolgozva hozzanak létre
térplasztikákat, egyedi objektumokat, vagy a meglévő betűkészletük használatát értelmezzék újra kötöttségek nélkül.
A kiállított munkák a hagyományos művészplakátok mintájára készültek, de mindegyikük egy sajátos, a hallgató gondolkodásmódjára, a tervezőgrafika kihívásaira adott személyes, őszinte válasz, a verbális üzenet újrafelhasználása, újraalakítása.