Dátum
-
Zórád Ernő-kiállítás
A kiállítás a művész irodalmi illusztrációiból
A tárlat megtekinthető 2011 október 18 - november 20. között
Zórád Ernő (1911–2004) festő, grafikus, illusztrátor, író, karikatirista, és képregényrajzoló. Nevéhez számtalan festmény és grafika, vers- és könyvillusztráció, képregény és diafilm fűződik. Képregényei főként irodalmi művek adaptációi és történelmi képregények, melyek széles körű műveltségének és gondos előtanulmányainak köszönhetően hiteles és részletes korrajzok is voltak. Számos könyvet illusztrált, főképp Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmánés Móricz Zsigmond műveit. 2011 októberében a Petőfi Irodalmi Múzeumban kerülnek kiállításra Zórád Ernő irodalmi adaptációi, Jókai Mór és Krúdy Gyula illusztrációi, valamint Tabán sorozata, a boldog békeidők megidézése az utolsó dzsentri tolmácsolásában.
Első önálló kiállítása már méltán elismert művészként, 1946-ban volt Budapesten, majd szerepelt a Magyar Képzőművészeti Kiállításokon – nem csupán grafikákkal, hanem elegáns, anekdotizáló akvarellekkel, melyek közül legismertebb sorozatában az 1930-as évek romantikus Tabánját örökítette meg. Önálló kiállításai voltak még többek között a Derkovits Teremben (1960), a Csók István Galériában (1981), az Írószövetségben (1996), a Társalgó Galériában (2000), a kArtonban (2003), valamint az Aranytíz Kultúrházban (2010). Külföldön is többször kiállított csoportos tárlatokon, például Angliában, Dániában, Belgiumban vagy Olaszországban.
Művei számos magán- és közgyűjteményben megtalálhatók, többek között a Magyar Nemzeti Galériában, szülővárosában, Balassagyarmaton és Ipolyságon, a Városi Képtárban.
Munkássága elismeréseként 2000-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjét, valamint Budavár Díszpolgárává avatták.
Első önálló kiállítása már méltán elismert művészként, 1946-ban volt Budapesten, majd szerepelt a Magyar Képzőművészeti Kiállításokon – nem csupán grafikákkal, hanem elegáns, anekdotizáló akvarellekkel, melyek közül legismertebb sorozatában az 1930-as évek romantikus Tabánját örökítette meg. Önálló kiállításai voltak még többek között a Derkovits Teremben (1960), a Csók István Galériában (1981), az Írószövetségben (1996), a Társalgó Galériában (2000), a kArtonban (2003), valamint az Aranytíz Kultúrházban (2010). Külföldön is többször kiállított csoportos tárlatokon, például Angliában, Dániában, Belgiumban vagy Olaszországban.
Művei számos magán- és közgyűjteményben megtalálhatók, többek között a Magyar Nemzeti Galériában, szülővárosában, Balassagyarmaton és Ipolyságon, a Városi Képtárban.
Munkássága elismeréseként 2000-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjét, valamint Budavár Díszpolgárává avatták.