Kassák és Kassák Festmények, rajzok, kollázsok – 1957–1967

Kassák Múzeum kiállítása

Budapest, III. Fő tér 1. Zichy-kastély

 

A kiállítás Kassák utolsó képzőművészeti alkotóperiódusát, az 1957-től haláláig, 1967-ig terjedő évtizedet vizsgálja. Időskori festői-grafikusi tevékenysége – a rendkívül termékeny békásmegyeri időszak és az első óbudai évek ábrázoló-természetelvű munkáit követően – 1957 táján fordulatot vett: ismét nonfiguratív művek kerültek ki keze alól. Kassák pályavégi elvont művészete azonban nem egyetlen – ahogy a szakirodalomban meggyökeresedett – „konstruktív” vagy „konstruktivista” szemléletet képvisel. Kezdetben, különösen az 1957–1963 közötti években – a hazai színtéren is nyomot hagyó korszellemnek megfelelően – a lírai absztrakció, a folt- és gesztusfestészet, illetve a kalligráfia határozta meg festői felfogását. Geometrikus absztrakciója 1961–1962 körül bontakozott ki, először annak érzelmekkel telített, és nem-mértani alakzatokat, oldott, tónusokban gazdag felületeket is megengedő változataként. Később, élete utolsó néhány évében – a töretlen, következetes konstruktivista mester mítoszának, önértékelésének és a szakmai-műkereskedelmi elvárásoknak is megfelelve – szigorúbbra hangolta, és húszas évekbeli képarchitektúráit meg- és felidéző geometrikus motívumokra korlátozta formáit. 1963–1966 között készített kollázsai is hasonló kettősséget mutatnak: elemeiket hol a korszak posztszürrealista törekvéseihez illeszkedő szabad-asszociatív módon, hol az avantgárd hőskorra jellemző geometrikus építmény módján rendelte egymáshoz.

Andrási Gábor