A helység kalapácsa

 

1947-54 között a Magyar Iparművészeti Főiskola tervező grafika szakán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán végezte tanulmányait, mesterei között volt Köpeczi Boócz István, Koffán Károly, Barcsay Jenő.

Hamar a könyvgrafika felé fordult, a Magyar Helikon kiadónál könyvillusztrálással foglalkozott, megbízása linóleummetszetekre szólt.

Az 1950-es évek végétől azonban már komolyzenei bakelitekhez tervezett hanglemezborítókat. Elsőként hat borítótervet készített, és munkáit a Hungaroton szívesen fogadta. Amikor elkezdődtek Kodály Zoltán Háry János című daljátékának hangfelvételei, a grafikus úgy érezte, a darab szatírikus hangja közel áll hozzá. A vázlatokat be kellett mutatni Kodálynak, aki meg volt elégedve, és attól kezdve minden műve lemezborítóját Varga Győző tervezhette. Későbbi témáit is egyéni humorral, játékos ötletekkel tarkítva tolmácsolta. Hozzáértéssel komponálta egybe a tipográfiai és grafikai elemeket, az írott betűsorok kiemelték a figurális részleteket. Szántó Tibor szavaival lemezborító-tervei szép „zenei illusztrációit” adták a hanganyagnak.

Varga Győző zenei kötődését jelzi, hogy gyakran látogatott el hangversenyekre. S amikor elkezdődött a koncert, mappát és filcet vett elő, és zenehallgatás közben rajzolt. Később a vázlatokból kiindulva készültek grafikái, megőrizve az első benyomás hangulatát. A művész a zenetörténet mellett járatos a színház és az opera világában is, tervei, útirajzai mellett díszletterveket is készített.

A színház világa tudatosan választott területe lett. Plakátjainak többsége színházi estekről szól, operaelőadásokra hív, de készített kabaré tematikájúakat is. A műfajhoz illően plakátjai közérthetőek, tömörek, figyelemfelkeltőek, forma és tartalom harmóniája jellemzi őket, és tükrözik a művész fantáziáját.

1965-től rendszeresen szerepelt kiállításokon, grafikáit több mint nyolcvan alkalommal állították ki itthon és külföldön. Angliától Egyiptomig, Mexikótól Amerikáig, Indiáig bejárta a világot, megismerve azt a kultúrtörténeti hagyományt, amely akkoriban magyar művész számára alig volt elérhető. És persze mindenütt rajzeszközökkel járt, és órákon át rajzolt, rajzolt.

Az utóbbi évtizedben műveit új képi megfogalmazásba helyezte, az erőteljes folthatásra, a pozitív-negatív formák ellentétére építve. A drámai és humoros hangvétel változatlanul jelentős munkáiban. Természetesen fejezi ki magát a képépítés folyamatában, biztos kompozícióval rajzol, a vonalnak nála meghatározó lendülete van. Szilárd szerkezetbe komponált alkotásai illusztráló jellegűek, 1988-tól Kodály Háry Jánosához készített képgrafikáival bejárta Európát. Utazásai során mindenhol színházat vagy táncjátékot, zenei vagy irodalmi élményeket keresett, melyek megihlették, munkára fogták…

2009-ben, nyolcvanadik születésnapjára  A helység kalapácsa címmel rajzolt  képsorozatot, melyet jelen kiállításunkon láthat a nagyközönség.

 

 

Mindig esik

de aztán kiderül,

hogy tréfa volt az egész,

nem is vagyok

vizes belül