Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi
A PIM az elmúlt hetven évben nagy hangsúlyt fektetett a magyar íróportrék, ezen belül a fotográfiák gyűjtésére. A kiállításon látható válogatás szűk keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról. Az első ősfényképektől a digitális nyomatokig hosszú út vezetett, ezalatt nemcsak a technika változott, de a fotográfusok szemléletmódja is átalakult: a merev beállítástól a természetességig, a külsőségektől a lélekábrázolásig jutott el.
Ki ne látta volna tankönyvében a szomorú tekintetű Arany, az igéző Ady, a dendi Kosztolányi, vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotográfiáját? Az íróarcképeken – a tekintetekbe kapaszkodva – mindig is azt kutatjuk, hogy a pózokon át közelebb kerülünk-e az alkotókhoz.
A tárlat műtermi fényképészek és neves fotográfusok munkáiból mutat be válogatást a 19. század közepétől egészen a 2000-es évekig. A fotók, amelyeket országosan is legnagyobb írói képi adatbázisunkból emeltünk ki, hagyatékok, vásárlások, megbízások révén kerültek a gyűjteménybe. Nem egy neves író maga is fontosnak tartotta, vagy engedett kortársai rábeszélésének, hogy megörökíttesse magát az utókor számára. Legkorábbi kiállított felvételünk, amely korabeli fénykép-sokszorosítással készült Tiedge János Vörösmarty Mihályt „természet után” megörökítő talbotípiájáról, 1854-ből való. Az időrendben kiállított arcképek fotótörténeti ívet is felrajzolnak, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés stílusa az első és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A klasszikus fotóművészeti tárlatok gyakorlata szerint a fényképeket eredetiben, állagukat óvó környezetben állítjuk ki. A fotográfiákat – Walter Benjamin gondolatát kölcsönözve – aurateremtő erővel bíró, egyedi alkotásoknak tekintjük.
Kurátorok: Kovács Ida és Kemény Aranka
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György
A virtuális sétát készítette, szerkesztő: Tóth Dóra