Az írói naplók, ahogy a szerzői levelek is, a magánélet területéről törnek át az irodalomba: olykor a művek írása mellett, olykor azok helyett. Füst Milán még azzal az instrukcióval indította korai naplófüzeteit, hogy „Halálom esetén elégetendő!”, ám néhány év elteltével már élete fő művének tartotta feljegyzéseit, ugyanúgy, mint Karinthy Ferenc, aki publikálta is a legérdekesebbnek tartott részeket.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára a magyar irodalom legendás naplóírói közül Csáth Géza, Fodor András, Füst Milán, Móricz Zsigmond, Cs. Szabó László, Szentkuthy Miklós és Lesznai Anna kéziratos naplóját őrzi, de naplószerű feljegyzések, időszakosan vezetett naplók és határidőnaplók szinte minden hagyatékban találhatók.
A kiállítás több szempontból mutatja be az írói naplókat: milyen altípusai lehetnek, milyen füzetbe és hány éven keresztül íródtak, hogyan kerültek a múzeumba, miképpen alakul bennük a makrotörténelem mikrotörténetté.