ELSŐ SZEKVENCIÁK, 1964

2011. június 4-től augusztus 1-ig

Kovács Attila festőművész kiállítása.

A művész 1938-ban született Budapesten. 1958-tól 1964-ig tanulmányokat folytatott a Magyar Iparművészeti Főiskolán. 1964-ben Németországba települt. 1965 és 1970 között a stuttgarti Állami Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. 1981-től jöhetett ismét először Magyarországra. 1997 és 2009 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének docense.

Kovács Attila 1958-tól, 19 éves korától foglalkozik egy lényegében új, nem-ábrázoló szintetikus vizuális nyelv, az igen és nem információs logikájával programozható nyelv megfogalmazásával. Munkái az 1 + 1 elvére épülnek. Elméletét 1967-ben írásban is összefoglalta Az átalakuló plasztikusság manifesztuma, majd 1968-ban Az esztétikai tér címmel. Elméletének központi fogalmai a tér, a tömeg, az idő, a sebesség, az irreverzibilitás és a transzformáció, 1970-től pedig mindezek nem-euklideszi következményei. Művészetének célja az egyes vizuális minőségek másfajta vizuális minőségekbe való átalakítása. Az összefüggéseket koordinátarendszerek bevezetésével, meghatározott módon definiálja. Az időstruktúrák matematikai jellegét hangsúlyozza: ezek megjelenése a látható forma, amely teljesen különbözik a fogalmi vagy szám-fogalmi struktúrától.

 

Munkáit szubsztrátumnak nevezi, melyek az információ vizuális hordozói. 1968 óta egyedi művek helyett szekvenciális csoportokban készíti képeit. Az 1970-es évek közepe óta meta-pontok, meta-vonalak, meta-négyzetek, meta-kockák és meta-oszlopok létrehozásával foglalkozik. 1973 és 1976 között kidolgozta a szekvenciák algoritmikus összefüggéseit, egy programtáblázatban meghatározta 18144 vonatkoztatási rendszer szintetikus programozásának koncepcióját.