A városalapító, 2. (részlet)

Mert testem folytatása, táguló lakásom, unalmam és anekdotáim színhelye, mert minden helyrajzi számát ismerem, mert tízezer arcnak köszönök benne, s közös istállónk, kaszárnyánk, gettónk szagát tengeren túl vakon is megérzem, mert néhány száz épületének én adtam arányos vagy idétlen alakot, mert múltját megírom, jövőjét megtervezem, és csak dinamittal helyesbíthető tévedéseim itt állnak vasbeton-fegyverzetben körülöttem, mert kicsit vedlett, kicsit fojtogató s némiképp érthetetlen, miért időztem benne egy hétnél tovább, mert néha minden téglája, macskája gyönyörű, és minden látványa otthonos, mert elhittem magamnak, hogy beleépülök, s zárt tereinek kapcsolataival polgártársaimét is módosítom, s végül is apróhíreivel ez a vidéki város épült belém, mert világom lett, s elválasztott a világtól, s tudatom megterhelte féltékeny, babonás téveszméivel, mert bár a világlapok szökőévenként sem említik, itt értettem meg, hogyan kell perbe fognia önmagát a történelmi jóakaratnak, mert olyképp sikerült elbutulnom és elgyávulnom, ahogy itt szokás, mert aprónkénti elmúlásom itt lelt voltaképpen mellékes térkoordinátáira, mert nekem ez a város kihívás, példabeszéd, tárgyba zárt kérdezősködés, elhalt és élő polgártársaim üzenete, létrehozóikat túlélő, halódó túlvilágok rendszere, egymást ondóval, sortűzzel és nyugdíjazással felváltó társadalmak vízszintes leírása, megkövült érdekharc, dúlás, újjáépítés kelet-európai terepasztala, mert egyik óra megsért, a másik engesztel, de a legtöbb csak megröhögtet, mert egy statikai hibákban szenvedő közjellem terjengős ábrázolása, melyet egy ruhabolt kirakatában s álmaim karikatúráiban is felismerek, mert gyakorolt és kieszelt közhelyeimmel sérthetetlen jogon részvénytulajdonosa vagyok, túl létem és közegem porhanyós kapcsolatain, apám szecessziós sírkövén, egy elégett asszony falról falra sikló árnyképein, térbe nőtt és most már jóvátehetetlen tervrajzaimon, félvak utópiáimon, távoli évek sötétedő tükrén, emlékalakok éjjeli menetgyakorlatán, megkérdezhetném magamtól: mi közöm ehhez a kelet-közép-európai városhoz, amelynek minden szégyenét ismerem. Város, mindenféle mérhető rangsor közepe és vége között, túlságosan is tárgy, és túl kevéssé alany, koncfelezések, elzálogosítások, büntető hadjáratok, sarcolások többszörösen szétlőtt, porig égetett és lebombázott tárgya, ütközőváros, védőövezet-város, érdekszféraváros. Tud kenyérrel és sóval az ostromlók elé vonulni, üdvözlő feliratot és történelmet, vezérszobrot és bűnbakot cserélni, nyári egyetemen tanulja a túlélés baromfierényeit.

 

(A hangfelvétel 2011 júniusában készült.)