Megszólalók, közreműködők
Megszólaló
Mért írjak verset,
ha veled lehetek?
Csak azért, hogy az időt kicifrázzam
és szaporítsam a szót?
Legszívesebben kézbe kapnám most is a Napot,
mint a kugligolyót
s a láthatár erdeit
döntögetném a kedvedért
halomba,
egyrakásra.
Mért írjak verset,
ha veled lehetek?
Szebb a te melled, mint a legváratlanabb hasonlatok
és a szád, mint a legmeztelenebb rím.
Nyár van: kézfejed éget, mint a nagyítóüveg,
hasadtól meg átforrósodik a tóparti homok.
Madarak járnak erre s vonatok.
Egy-egy pillanatra, ha fölöltöztet a füst,
szemem kapkodva levetkőztet.
Nem is tudom, mért akarlak folyton látni?
Ha nádas volnál: a nádast nézném
s ha föld: a földet.
Mért írjak verset,
ha veled lehetek?
A szavak kiüresednek, mint ősszel a nyaralók,
meghalnak, mint az emberek –
de ha megérintlek,
az érintés halhatatlan marad:
nem akar jövővé változni, se emlékezetté.
Mért írjak verset,
ha mindenestül a tied lehetek:
a lábadé,
a kezedé,
a leheletedé.
04_ha_megerintlek.mp3
/ Letölt
Hangfájl