A Dale-templom bálnája

A fjord fölött, mint a vizek lelke, felhő lebeg.
Napok óta nem láttunk eget.

Csak a templom boltozatán, felfestve:
Nap, hold, csillag-hó, pelyhekben.

És az a bálna. Szellemfehéren,
Ahogy átúszik kezdeten, végen.

Lányom ujja megcélozza, mint egy liliom-
Fehér, apró, ártalmatlan szigony;

A megismerésé, mely e falaknál
Is ősibb. Az oszlopba karcolva
 
Többszáz éves monogram vacog,
Mintha élő ember volna.

Felettünk bálna úszik,
És a föld alatt eltemetett csónakok.

Megszólaló: 
Acsai Roland