A fjord fölött, mint a vizek lelke, felhő lebeg.
Napok óta nem láttunk eget.
Csak a templom boltozatán, felfestve:
Nap, hold, csillag-hó, pelyhekben.
És az a bálna. Szellemfehéren,
Ahogy átúszik kezdeten, végen.
Lányom ujja megcélozza, mint egy liliom-
Fehér, apró, ártalmatlan szigony;
A megismerésé, mely e falaknál
Is ősibb. Az oszlopba karcolva
Többszáz éves monogram vacog,
Mintha élő ember volna.
Felettünk bálna úszik,
És a föld alatt eltemetett csónakok.
Megszólaló:
Acsai Roland