Chris Burden-másolat

(Velvet Water)

Óvatosan a tartály fölé hajolok,

de nem hunyom be a szemem.

Ez minden, amit fel tudok ajánlani,

egy hibátlan rosszullét,

magamért, pontosabban magam

helyett, és néhány kényelmes fotel.

Vajon, ha látnátok most,

tényleg büszkék lennétek rám?

Biztatnátok ti is, kart karba öltve,

hogy na még egy kicsit,

csak ügyesen, fuldokoljak tovább?

Én másképpen akartam emlékezni

rátok, de mindenki elhitte,

hogy annyit szenvedtem,

bizonyítanom kell tehát.

A víz mint a bársony,

hirtelen a tüdőmbe gyűrődik,

és kiszorít mindent, ami mozdítható.

Vidéki gyerekkort, hínáros vágyat,

egy bizonytalan testben szétáradó szégyent.

Apa, anya, rátok sincsen szükség,

sima lett minden, sűrű és áttetsző.

Pedig én megvetem azt, aki alszik.