Legyél te is AranyJános!

A Petőfi Irodalmi Múzeum Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából műfordítói pályázatot hirdet. Vagyis valami hasonlót. A feladat egy műfordítás-paródia görbe tükrének kiegyenesítése volna, vagyis

Kálnoky László Shakespeare: XIX. Henrik

című szövegének (lásd itt) magyarítása.

Határidő: 2017. április 20.

A pályázatokat az alábbi e-mail címre kérjük: muforditas@pim.hu
 

Az első három helyezett pénzjutalomban részesül. A zsűri által legjobbnak talált fordítást bruttó 60.000 Ft-tal, a másod helyezettet bruttó 50.000 Ft-tal, a harmadikat bruttó 40.000 Ft-tal jutalmazzuk.

A zsűri tagjai: Fenyő D. György, Jeney Zoltán, Várady Szabolcs.

Eredményhirdetés május 26-án, a Műfordítógép című kiállítás zárórendezvényén lesz.

Kérjük a pályázókat, hogy az emailben tüntessék fel nevüket, életkorukat és elérhetőségüket.

 

 

 

Melléklet:

Kálnoky László:

Shakespeare: XIX. Henrik
(Műfordítás-paródia)

Harmadik felvonás
Tizenötödik szín

(Henrik király, lord Downtar, Anyakirályné, tombárok, pálhahordozók)

DOWNTAR

Felség, a franc föld künyső parlatán
elült a hadvasak zadorlata.
Bék ül kevély-csornáló Mars helyén;
s a nép, a tél-túl potnát, csart, sugát,
pohontyot vesztő, nyögsanyarta nép
tallót subál, polyhót vet parlagon,
s ha pönty aszalva, surboly ha beért,
újpénz fejében vesterát lakik,
zengő pakád szavára jár hokornyást,
s dibározik Bonárdus innepén.
A franc király, ki – tudjuk – fő gyimót,
s hétért kitesz, még morcolánkodik,
Richárdot fölcihellve ellened,
ennhorjodat, míg téged elsümérel,
pihál, de csak kurtán s fonátosan.
Mert hosszú nótát a cölöpmadár –
hajósok tartják – ritka nap pityog.

HENRIK

Csitándiságomat csotválja még
e purhonya, ez a pöhös nyagóc!
S Richárd, a nyekre? Hát ő? Mondsza csak!
 

DOWNTAR

Cáp cselkesiddel sunnyog és butog
a Vérgonyasztón…

ANYAKIRÁLYNÉ

A Vérgonyasztón? Ó, süh! Pém! Piha!
Szotykon vatyorgó, páhás veckelem!
Süly rá, ki vity-váty cselkesek közin
ennhorja ellen ily pórén pocáz!
Csorhózzék szik töpörré jonha, vetyke,
folyánk cihó duzzon rút harpocsán!
Ó, habkaságos, pátyos-szép nyoszolma,
hol monhóm szörnyt csüvöllött, süly reád!
Süly rátok, hónál hóbb, duzos gemellők,
miknek nedén a ded földemhedett!
Mert nincs ponyább, nincs csetvesebb, riháltabb,
még torzs pöhöndiek között se, mint
e csép, ki szétmandangolá a hont!
(elhónyál)