Hogyan jelennek meg az író valós élményei egy regény fiktív terében? Mi történik, amikor a szerző legszemélyesebb élményeit veti papírra és tárja nyilvánosság elé? Mi a különbség napló és fikció között? Ezeket a kérdéseket járja körbe a PIM új beszélgetéssorozata, az Én-esetek, ahol november 4-én 19 órától Tóth Krisztina költő, író és Papp Gábor Zsigmond filmrendező beszélgetnek Szegő Jánossal, a Magvető Kiadó szerkesztőjével. Az esemény apropóján Tóth Krisztinát kérdeztük.
PIM: Ír-e naplót?
Tóth Krisztina: Kiskamasz koromban próbálkoztam utoljára naplóírással. Pár nap elteltével, emlékszem, visszaolvastam a saját bejegyzéseimet és annyira elszégyelltem magam, hogy soha többé nem rögzítettem ilyen formában sem az eseményeket, se a saját érzéseimet. Évtizedek óta használok viszont papír asztali naptárat, ahová a teendőket bejegyzem. Ez is egyfajta eseménynapló, és ezeket a naptárakat el is szoktam tenni.
PIM: Milyen közös pontokat talál Papp Gábor Zsigmonddal a naplóírás vagy a személyes emlékek rögzítése kapcsán?
T. K.: Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmes, aki a saját életének eseményeit is játékba hozza, a személyes szálat használva kötélnek a múltba való alámerülésnél. Én is használok időnként személyes történet-darabkákat, de alapvetően soha nem a saját életem eseményeire fókuszálok, hanem egy korszakot igyekszem bemutatni. Mindkettőnket foglalkoztat a közelmúlt és az, hogyan lehet egyéni történeteken, sorsokon keresztül bemutatni társadalmi folyamatokat.
PIM: Volt olyan naplóíró, aki nagy hatással volt Önre?
T. K.: Az utóbbi években a legnagyobb hatással Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplója volt rám. Mindenképp megemlíteném még Lázár Ervin naplóját, ami szintén mélyen megrázott és elgondolkodtatott.
Foglalkoztat a napló és az autofikció viszonya, és az is, hogy vajon mi késztet valakit önéletírásra. Íróként alapvetően rejtőzködő alkat vagyok, és érdekes tapasztalat olyan, egyébként inkább introvertált szerzők személyes történeteit olvasni, akik szóban valószínűleg soha nem tárulkoztak volna ki ilyen módon az őket feszítő dilemmákról és érzésekről. Olyan, hogy "titkos napló", szerintem valójában nincs, hiszen ha egy író ember megfogalmaz és papírra vet valamit, azzal nyomot hagyott, és ezzel számol is nyilván.