Dávid Katalin és Fahidi Éva közel kortársak voltak. Az előbbit száz, az utóbbi majd’ százévesen veszítettük el a közelmúltban.
Fahidi Éva megjárta Auschwitzot. Negyvenkilenc családtagja és rokona veszett oda. Az átéltekről évtizedekig hallgatni kényszerült, vagy kívánt? Idős korában azonban megszólalt, és mintha hosszúra nyúló életének kárpótlásul kapott éveit akarta volna visszaadni a fiataloknak: a reményre, egy igazságosabb és békésebb világ építésére biztatott. Dávid Katalin művészettörténész volt. A háború végén egyetemistaként egyházi személyekkel és diáktársaival zsidókat mentett. A háború után embermentő tevékenységéért elismerést nem kapott – ahogy akkor mások sem. Sőt: katolikus hitéért számos megpróbáltatás érte. A magyar szellemi életben mindenki által tisztelt és szeretett személyiség volt.
Az ő nemzedékük távozóban van. Ám hangjuk nem enyészhet el ma, amikor a háború és az idegengyűlölet rehabilitálása zajlik. Örökségüket át kell vennünk és tovább kell adnunk, az utánunk jövők érdekében.
A pódiumbeszélgetésben a két történelmi tanú alakját és gondolatait idézzük meg. Ebben segítségünkre lesz Andrási Andor egykori Sztehlo-árva, Fahidi Éva időskori társa, barátja; Hidvégi Máté, Dávid Katalin fia; Stark Tamás történész, holokauszt-kutató; Mohos Gábor püspök, Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség regionális felelőse.
Időpont: 2025. március 31. 18:30
Helyszín: Díszterem