Birck Edit (Budapest, 1945. április 10. – 2023. október 9.)
Az irodalmi muzeológia lelkes, a jó ügy érdekében időt, energiát nem sajnáló alakját vesztettük el Birck Edit személyében.
1945. április 10-én született Budapesten. Az ELTE magyar-könyvtár szakán szerzett diplomát 1970-ben. A családi szálak Kecskeméthez kötötték, így a Katona József Megyei Könyvtárban kezdte szakmai pályáját. Ezt követően 1972-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtára lett munkahelye: elsősorban a sajtótörténet foglalkoztatta, a folyóirat-gyűjtemény gondozását látta el. Végiglépdelt a ranglétrán: 1975–1978 között osztályvezető-helyettes, 1978–94 között osztályvezető, majd 1994–96 között a PIM gyűjteményi igazgatója volt, pályája végén 1996–2002 között főtanácsosi munkakörben dolgozott. A Petőfi Irodalmi Múzeumban betöltött pozíciói mellett a Minisztérium által megbízott országos szakfelügyelőként tevékenykedett 1984-2002 között.
Harminc év hosszú idő, ezalatt bibliográfiák, tanulmányok sokaságát jegyezte, s Botka Ferenc főigazgató jobbkezeként a könyvtár szerzeményezését irányította.
A számítógép megjelenése előtt a magyar irodalomtörténet egészére kiterjedő, földrajzi helyhez köthető topográfiai szintézis koordinálására vállalkozott, amely hiteles adatokkal szolgálta volna a kutatást, az érdeklődők tájékoztatását. E nagyszabású munka részletes tervét elkészítette, s a megyei múzeumokkal, könyvtárakkal partnerségben adatlapok segítségével gyűjtötte az adatokat, a felmérést a határon túli magyar irodalmi helyekre is kiterjesztette.
1990-től szervezte az irodalmi muzeológusok szakmai továbbképzéseit, amely a határon túli területeket is érintette. 1995-ben megszervezte a határon túli magyar irodalmi emlékhelyek, múzeumok találkozóját. Szoros kapcsolatot ápolt a vidéki irodalmi emlékházak fenntartóival és muzeológusaival, megkereséseiket a lehető legnagyobb szakmaisággal kezelte.
Rendezőként és társrendezőként több tucat kisebb-nagyobb kiállítás fűződik a nevéhez, különösen könyvtári munkatársával, Püski Anikóval közös tárlatai emlékezetesek: A Nyugat és könyvművészete (1989), Gyermekvilág – A gyermekirodalom története (1993), A Verancsics család a magyar művelődéstörténetben (1994), „Beszédes út hazafelé” – Emlékkiállítás Tamási Áron születése 100. évfordulójára (1997). Az 1990-es években az irodalmi emlékházak berendezésének korszerűsítését, talpra állítását – egyedül vagy társakkal – szívvel-lélekkel végezte, így országosan nagy jelentőséggel bírt Vál (Vajda János), Kápolnásnyék (Vörösmarty Mihály), Fehéregyháza (Petőfi), Illyefalva (Jókai), Tét (Kisfaludy Károly) Farkaslaka (Tamási Áron), Nagyajta (Kriza János) kiállításainak megújítása.
Többször részesült elismerésben: Szocialista Kultúráért (1983, 1989); Nívódíj (Kulturális Minisztérium, 1994); Toldy Ferenc-díj (2000); Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület érdemoklevele (2001); Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2003).
Emlékét a Petőfi Irodalmi Múzeum „Nagykönyvében” megőrizzük.
E. Csorba Csilla, tiszteletbeli főigazgató