Domokos Mátyás (1928-2006) és Réz Pál (1930-2016) után elment az utolsó lektor, Vajda Miklós (1931-2017) is. Festőjük, Csernus Tibor (1927-2007) sem él már. Egy kép, ami végképp múlttá vált.
Csernus Tibor: Három lektor (1955) - PIM Művészeti és Relikviatár / Képzőművészeti gyűjtemény
A kép történetéről Vajda Mikós mesélt 2009-ben (Litera)
"A kiadók a New York-házban voltak – az Európa a harmadikon, mi a negyediken –, ezért, ha akadt egy kis pénzünk, lejártunk a kávéházba enni meg inni valamit. Ez egy nagyobb társaság volt, odajárt Vas István, Zelk Zoltán, Déry Tibor, Czibor János, Lator László, Csurka István, Kormos István, Juhász Ferenc, Nagy László… Egy alkalommal megjelent ott Csernus Tibor, kiválasztott hármunkat, Domokos Matyit, Réz Palit és engem, és megkérdezte, mit szólnánk, ha lefestene bennünket – persze nagyon örültünk neki. A kép a kávéházi asztalnál ábrázol minket, de nem ott készült, hanem Tibor negyedik emeleti műtermében, a Dráva utcában. Sokáig jártunk ülni neki, nagyon jól éreztük magunkat. Igen jó festmény lett, szerintem, sikerült Tibornak mindünk lényét elkapnia, és megfogalmaznia. Hihetetlenül hányatott sorsa lett aztán a képnek. Kétévenként rendeztek a kortárs festőknek egy nagyobb tárlatot, hogy bemutathassák a kohászokat, kolhozelnököket és más sztahanovistákat ábrázoló műveiket. Ezek között lógtunk mi is a falon, de igencsak irritálhatta a pártembereket ez a három sápadt, kávéházi értelmiségi a hervadó vörös virággal, el is kobozták a képet, és berakták egy pincébe valahol. Tartozik hozzá még egy epizód: állítólag Révai, egy jóval későbbi kiállításon, már tolókocsiban, hosszasan időzött a képünk előtt, és el is sírta volna magát. De ez nem egészen biztos. Évek múlva átkerült a kép a Művelődési Minisztériumba, és amikor Köpeczi Béla miniszter lett, fölakasztotta a szobája falára. De akkor jöhetett megint valami ideológiai csavar, mert a Köpeczi levetette a képet a falról, ami el is tűnt egy jó időre. Majd, miután néhányszor megjárta a pártközpontot is, végül a Petőfi Irodalmi Múzeumban kötött ki.”