Hangjaira cincálni a Tragédiát

A Bélaműhely rendhagyó kísérlete a PIM Kertjében

A hagyományos koncert kereteit lebontó Bélaműhely a zenélés ősi, felszabadító és közösségi élményéhez vezeti vissza a közönséget. Ezúttal egy izgalmas projektbe fogtak, a Petőfi Irodalmi Múzeum egy kiállításhoz készülnek közösségi zenei játékkal. Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás Madách művét a jelenkor legégetőbb problémái felől olvassa. A Bélaműhely is elővette a Tragédiát, leporolta és arra vállalkoznak, hogy július 11-én 19 órától a PIM kertjében a szövegből közösségi zenei játékot alkotnak. Olyat, ami egész biztosan magával ragadja a nézőt, aki így már nem is marad néző, hanem aktív alakítója lesz a folyamatnak. Rimóczi Istvánt, a Bélaműhely alapítóját kérdeztük a rendhagyó kísérletről.

Azt már biztosan tudjuk, hogy nem hagyományos koncerttel készültök a PIM kertjébe. Mire számíthatnak a nézők? 

A Bélaműhely, bár nem zenél rosszul, mégsem ez a legnagyobb erősségünk, hanem a hangokkal való játék a közönség aktív részvételével. Ha elhisszük Weöres Sándornak, hogy a nyelv zeneisége megelőzi a mögöttes tartalmakat, akkor a hangjaira cincált Tragédia finom minőségeit is megkaphatjuk, persze nem úgy, mint egy színházi előadásban, hanem valahogy máshogy, mi sem tudjuk előre. Az aktív részvétel alap elvárás, csak akkor maradhatsz passzív néző, ha az adott szín aktuális rendezője nem válogatott be az akcióba. Persze erőszakot senkin nem teszünk, de ezt inkább csinálni jó, mint kívülről nézni. A kívülről szemlélés is ad valamit, de teljesen mást, mint egy koncert, vagy színházi előadás.

Miért alkalmas Az ember tragédiája, hogy egy közös zenei élmény alapja lehessen? Hogyan tud szöveg és zene kapcsolódni?

A beszélt szöveg hasonló tulajdonságokkal bír, mint a zene: hangerő, hangszín, hangmagasság, a hangok hossza, a szünetek hossza. A zene nem a fejben születik, hanem a mozgás nyomán jön létre. Mozgok a zongorán és zene lesz belőle. A Bélaműhelyben nem úgy tekintünk erre, hogy hogyan tud létrejönni, hanem, hogy nem tud nem létrejönni a zene, csak hagyni kell.

A programajánlóban azt írjátok, hogy először a résztvevőkkel közösen elsajátítjátok a rendelkezésre álló zenei eszközöket? Mik lehetnek ezek?

A Tragédia szövege, hangok, szótagok, szavak, mondatok, valamint a hangszereink hangjainak megszólaltatása.  A végletekig leegyszerűsítünk egy-egy eszközt. Kapsz egy szót, mondjuk azt, hogy ‘ember ‘. Arra kérlek, hogy folyamatosan figyelj amíg a szerepben vagy és ha rád mutatok, mond ki ezt a szót. Azt, hogy hogyan, hányszor, milyen hangerővel, mikor hagyd abba vagy kezd újra szintén mozdulattal irányítom, de ehhez csak támpontokat adok, hogy biztonságban érezd magad. Hogy ebből valóban mi lesz, azt te határozod meg. Ugyan ez történik majd a hangszereken is. Egyszerre tanulod meg az irányító és az irányított szerepkörét. Fontos, hogy sem az irányítónak, sem az irányítottnak nem érdemes sokat gondolkodnia. Mutatod, mondja. És már a folyamat közben a folyamat hatására alakul az, hogy milyen lesz. Nem cél, hogy szép, jó és igaz legyen. A cél az, hogy történjen. A cselekvés itt fölülírja az esztétikát, sőt inkább az határozza meg. A gyerekek, ha jót játszanak, akkor az elején megbeszélik, hogy mi legyen. Aztán csak csinálják, nincs duma meg gondolkodás csak eggyé válás. Erre alkalmas a mi zenei játékunk is. 

A Bélaműhely híres a saját építésű, egészen különleges hangszereiről. A PIM kertjében is találkozunk majd ezek közül néhánnyal? Mikkel?

Lesznek nagyon egyszerű dolgok. Fa doboz, ráütsz a kezeddel és szól. Lesznek komplexebb dolgok, amiken szintén bevállalhatod a játékot, és lesz pár profi zenész is, aki tud virgázni az eszközén. Lesz egy színész, akire nagyobb szövegrészek felolvasása is rábízható. Fontos, hogy ne gondolkodjunk majd zenében, ehelyett inkább játszunk a hangokkal. A játék lesz a lényeg, nem az, hogy hogyan. Ilyen értelemben ez nem színház. Meglehet, hogy kívülről totálisan érthetetlen, de benne lenni élmény és tapasztalat. 

Ja nem is erről kérdeztél, hanem a hangszerekről… Ütősök főleg, de vonósok és fúvósok is.

Litofon, metalofon, xilofon, keramikofonok, ablakcitera, hangburgerek…hosszú a sor, de ezek extremitása is azt a célt szolgálja, hogy merj hangot kelteni, merj játszani. Ha rendes hangszerek lennének félő, hogy visszatartana a megszólaltatásuktól a tudás hiánya. Ezekhez nem kell tudás csak mozdulat.

Hogyan születik meg egy új produkció? Milyen alkotói folyamat zajlik le mire Az ember tragédiája a könyvlapokról egy közösségi zenei élménnyé formálódik? Hogyan szoktatok próbálni? Mennyire kész produkcióval érkeztek? Mennyiben fog ez a helyszínen alakulni?

Teljes mértékben a helyszínen alakul. A próbafolyamat az, hogy az eszközt a lehető legtökéletesebbre fejlesztjük. Legyen nagyon egyszerű, gyors, de mégse legyen benne kapkodás. Lehessen bízni benne, hogy általa magunkban is bízhassunk, bármelyik szerepet választjuk is (hang és szövegmondó, nemzenész zenész, rendező/karmester). Elolvastuk a művet, megnéztünk, hallgattunk pár interpretációt és fölosztottuk ötünk között a színeket. Mindenki választott a színekből pár neki tetsző részletet. Ezeket a szövegeket használjuk majd egyben és atomjaira bontva is. Az az éppen aktuális rendezőn múlik majd, hogy hogyan nyúl hozzá. Minden színre öt percünk lesz. 

Kép
belamuhely