November 5-én elhunyt Szőcs Géza Kossuth-díjas és József Attila-díjas erdélyi magyar költő.
Demeter Szilárd főigazgató úr soraival búcsúzunk:
A PIM év végi műsorfüzetébe írtam a minap: „(...) Egyre többször jut eszembe Babits lebombázott írógépe a relikviatárunkból, mert ez is nálunk van. A költő halála után legendás könyvtárával együtt írógépe is a Baumgarten-alapítványhoz került. Az emlékmúzeumnak szánt dolgozószoba azonban 1945-ben, Budapest ostroma idején bombatalálat következtében porig égett. A romok közül egyedül a költő által sokszor megverselt írógépet tudták kimenteni. Hát ez most a szimbólumértékű tárgyam, összegörbült billentyűkarokkal nem lehet verset írni.
De lehetett, a versek túlélték az eszközt, leváltak a halott szerzőről is, ez az egyetlen triviális tapasztalati bölcsesség, ami erőt ad.
Háború nincs, pszichózis van, küzdünk egy láthatatlanságig parányi vírus ellen. Naponta igazolja vissza, hogy az ember anyag.
De több ennél, többek vagyunk, ez a dolgunk, megmutatni a többletet.”
Szőcs Géza ma este elment a minden élők útján. Kezdeményeztem, hogy rendkívüli eljárásban válasszuk meg posztumusz DIA-taggá.
Nyugodjon békében.