Életének 82. évében elhunyt Petrányi Ilona (1943-2025), a PIM korábbi munkatársa.
Petrányi Ilona a kreatív múzeumi feladatok mestere volt. Kiállításokkal, felolvasószínházzal, sajtó alá rendezésekkel tette a nagyközönség számára is láthatóvá, élvezhetővé az irodalmi hagyatékok rejtett kincseit, titkait. A magyar–könyvtár szakos (latin kiegészítő szakkal bővített) diploma megszerzése után két évig az MTA Irodalomtudományi Intézetében, majd az ELTE-n dolgozott a középkori latin szótár szerkesztőségében. 1983-ban védte meg Pap Károly-problémák című bölcsészdoktori disszertációját.
1973-ban került a PIM Kézirattárába, ahol 2004-es nyugdíjba vonulása után még négy évig dolgozott. Kutatási területe a 20. sz. első felének magyar irodalma, Tóth Árpád, Füst Milán, Pap Károly, Gábor Andor, Bohuniczky Szefi, Szomory Dezső, Kiss József és Szerb Antal életművének szenvedélyes kutatója, munkáik érzékeny lelkű értelmezője volt. Kutatói érdeklődése nyomán jött létre Pap Károly elbeszéléseinek, drámáinak, publicisztikájának, Füst Milán elbeszéléseinek, drámáinak sajtó alá rendezése. Filológusi munkájának eredménye Füst Milán rejtélyes múzsájának felfedezése (Fekete Sas Kiadó, Bp., 1995).
Széles körű, a művészeteket összetartozó egésznek látó tájékozottsága, interdiszciplinaritásra való törekvése az általa egyedül vagy társakkal rendezett kiállítások látványát is meghatározta, ezek közül emlékezetesek az „Uram, ha ezt a képet megvehetném…” – Válogatás Füst Milán műgyűjteményéből (1992), A mennyei küldönc – Szomory Dezső-emlékkiállítás (1994), Tücsökzene – Szabó Lőrinc-emlékkiállítás (2000), „Örökre a Kék Virág lovagja és talán bohóca maradok” – 100 éve született Szerb Antal (2001), „A költészet magasztos templomom” – Kiss József-emlékkiállítás (2003), Az árnyból szőtt lélek – 125 éve született Tóth Árpád (2011) című tárlatok.
1990-ben megalapította a PIM Felolvasószínpadát, a Költők és múzsák című irodalmi dokumentumjáték-sorozatot, amelyben Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház dramaturgja is közreműködött. A PIM Kézirattárának gyűjteményét felhasználó sorozat szerzői között Nagy András, Forgách András, Sultz Sándor, Fráter Zoltán és Toepler Zoltán szerepelt. A közönség által kedvelt darabok a szerelem, a házasság, a barátság, a férfi-nő kapcsolat témáit dolgozták fel, előfordult, hogy később nagyszínpadon – például Pesti Színház, Ódry Színpad – is játszották az ő felkérésére írt műveket. Írói naplókból, (szerelmi) levelezésekből, kortársak, barátok emlékezéseiből (például Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Szendrey Júlia, Petőfi Sándor, Madách Imre, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Karinthy Frigyes, Bródy Sándor, Kaffka Margit, Szerb Antal, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, József Attila, Szabó Lőrinc) készült dokumentumjátékokat mutattak be neves színművészek közreműködésével.
Egész életében ugyanabban a budai, Vérmezőre néző lakásban élt, idősebb korában azonban kétlaki lett: elmaradhatatlan cicájával Balatonfüreden töltötte az év jelentős részét. Az újdonságokra mindig nyitott volt, 2011-től a Ferenczi Sándor Egyesület önkéntes munkatársa lett, nyugdíjba vonulásakor sífutóléceket és laptopot vásárolt, ekkor tanulta meg a számítógép használatát.
Humora és mesélőkedve soha nem hagyta el, megmutatva számunkra, hogy az irodalom története nem csupán szövegek értelmezésének a története, hanem rajtuk keresztül az alkotók emberi viszonyai, az élethez való hozzáállásuk vizsgálata is, mely egy olyan univerzumot képes létrehozni, mint egy folyamatosan lapozható képeskönyv.
Emlékét megőrizzük.