RIDEG BÉLA MÁRK finnugrista irodalmár (Budapest)
A szovjet múlt nosztalgiája Leelo Tungal A gyermek elvtárs
című (önéletrajzi) regénytrilógiájában
Közreműködik: LUKÁCS ILONA
„Valójában nem vagyok közönséges gyerek, hanem egy gyermek elvtárs.”
Leelo Tungal (1947) hazájában, Észtországban és nemzetközileg is ismert gyermek- és ifjúsági író. A rendkívül sokszínű és termékeny írónő igazi sikerét A gyermek elvtárs és a nagy emberek (Seltsimees laps) című önéletrajzi regénytrilógia hozta meg. Az autofikcióként felfogható mű az 1950-es évek Észt Szovjet Szocialista Köztársaságába kalauzolja olvasóját, s az eseményeket a gyermek Leelo szemszögén keresztül látjuk. A családdal minden rossz megtörténik, ami a legsötétebb sztálini diktatúra idején elképzelhető: az édesanyát – mondván, hogy a nép ellensége – deportálják, és az anya hiánya a kislány fantáziavilágában különös színezetet kap, játékában és belső kalandozásaiban eleveníti és dolgozza fel a pótolhatatlan űrt, mely a trilógia végén az anya visszatérésével feloldódik. Leelo harsányan fújja a pionírdalokat és a propaganda szövegeit, Marx, Lenin és Engels valósággal elbűvölik, s mindeközben vár: hol türelmesen, hol türelmetlenül. A „nagy emberek”, a körülötte lévő felnőttek biztatják: amennyiben jó kislány lesz, az édesanyja visszaérkezik! Leelora igaz Ferenczi Sándor híres állítása, miszerint „A gyermekek mindent tudnak.” Az előadás Leelo Tungal trilógiáját értelmezi a benne megjelenő nosztalgikus múlt és a nosztalgikus emlékezet szempontjából. (Rideg Béla Márk)