Jókai szövegeiben a vadregényes, érintetlen táj bujasága a tudattalan ösztönerejével párhuzamos, hatásuk a közös, mitikus mélységből feltörő kreatív erő, amelyet előhívnak, mutatnak, megidéznek e szövegek. A vadregényes tájak ereje kultúraformáló: városok, gazdasági kultur-tájak, ipari komplexumok teremnek a nyomában. A tájak megszelídítése a jólétet hozó aktív kultúra-építés, a közösség épülésére. Az építők jelleme mélyen gyökerezik a tájban, mely táplálja, inspirálja, élteti a hősöket.
E dinamikus, folyton hullámzó szövegfolyamot Darvas Kristóf zongorajátékával Sodró Eliza előadásában hallhatjuk.