Lőrinczy Huba: „…személyiségnek lenni a legtöbb…”

Tartalomjegyzék

Előszó. 7–12
 
Egy polgár életelvei. 15–23
 
„…az író legfőbb feladata a nevelés.” Ihlet és nemzedék. 25–40
 
Egy polgár vívódásai avagy egy diárium időszerűsége. Napló 1943–1944. 43–54
 
„Minden nagy elválásban benne rejlik a téboly csírája.” Napló 1945–1957. 55–68
 
Ami a kritikából kimaradt. Ami a Naplóból kimaradt 1945–1946. 69–80
 
„Az öregedés: a teljes, sűrű élet.” Napló 1958–1967. 81–93
 
„Már semminek nem örülök, csak a napsütésnek.” Napló 1968–1975. 95–109
 
Egy cipszerivadék tanuló- és vándorévei. Egy polgár vallomásai. 113–129
 
Indulóban a saját sors elé avagy számadás az exodusról. Föld, Föld!… 131–143
 
A polgár meg a kutyája avagy a zendülés viszolygó dicsérete. Csutora. 147–157
 
Pillantás az éjszakába. Válás Budán. 159–171
 
Így írtál te. Hódolat és imitáció, vallomás és paródia. Szindbád hazamegy. 173–185
 
„Casanova volt Európában az utolsó kéjutas.” Vendégjáték Bolzanóban. 187–195
 
Tragikomédia és szatírjáték: egy polgárcsalád alkonya. Az igazi. – Judit… és az utóhang. 197–210
 
„…személyiségnek lenni a legtöbb, amire ember képes.” Béke Ithakában. 211–221
 
Névmutató 223–229