Kenyércédulák, Vasárnap

Contributors

Megszólaló

Rámgyullad a villany, mert mozgás vagyok,

érzékel az érzékelő. De néha nem érzékel,

és akkor külön mozogni kell, dugni a kulcsot

a kulcslyuk felé, vagy legalábbis úgy csinálni

a nagy sötétben. Merthogy a kapuban vagyok,

jövök haza, csókolom, vagy nem is haza,

csak itt lakom, ha egyáltalán itt és lakni és kicsoda,

mikor. Ezt abban a felvilágló pillanatban senki

nem tudhatja, egy egész utca se hirtelen,

bármennyire is az ablakok és falak mögül

már mióta bárkit.

Mozognom kell, hogy érzékeljenek, pedig én,

és itt jó- vagy rosszhiszem szerint, köszönöm,

jöhetne más és más beállítása a borzongatásnak.

Néha egészen közelről látom, ahogy jövök,

a fényes telefonfülkében egy nőnek az arcát,

vagy hallok meg a kocsma előtt egy utolsó

figyelmeztetést, és már ott se vagyok.

Csak nyomulnék egyre befelé a fényről

a biztos félhomályba, de hogyan oszlassam el,

főleg így, háttal, nagykabátban, az összes tévhitet,

amikor pedig kifelé is, bár kevésbé látványosan,

vagy ha máshol, már bocsánat, de évekig gyűlt

ellenem a legközelibb gyanú, hiába teszek

vagy nem teszek lépéseket.

 

Műfaj:  vers