Megszólaló
Mégiscsak úgy kerülök elő, legalábbis
az esetek nagy részének torzított dimenziójában,
amiről azonban tudjuk, hogy a gyarapodás
egyetlen lehetséges zárófeltétele, mint egy mocsári ember,
akinek a válláról hosszú, nyálkás hínárkötegek
lógnak alá, és a víz alatt bármi kis ellenerő hatására
egy hatalmas hengerdobra csavarodnak,
aminek két végén titokzatos árapály veri a ritmust.
Rólam is hamar kiderülhet, hogy a tartós aggodalomról
hordozok ugyan üzenetet a nagykabátom zsebében,
más feladatokra viszont szerveim sincsenek,
mondjuk vigasztalni visszamenőleg
vagy többletbizonyosságot képviselni ahhoz képest,
ami lassan, fokozatosan, számtalan érintéssel tűnik el.
Vagy az, hogy látni csak a teljes nehézkedéssel látok,
illanó gondolati árnyékban is az őrületet,
és a másik véglet, a széltében táplálkozó
bomlásban is önmagam.
Műfaj: vers