Amit a vers akar

Contributors

Megszólaló

Nem tény vagy tárgy vagy gondolat,

csak a szavak, a szóalak,

csak a kötés, a dallamív,

a sorvég amit odaszív;

amit magának vindikál,

nem a kimondani muszáj,

hanem a részesülni kész

abban, ami csak lesz egész,

aminek ott van s annyi hely,

ahol amennyi kell, ha kell,

de mire kell? de mit akar?

engem mit rángat? kitakar?

Mit képzel, hogy mindent leszed,

ruhát, bőrt, húst, keresztvizet?

Valami véres kell neki,

a belemet is kitekeri,

nem akarom, de odacibál,

és ragad a zene, áll a bál,

hiába mondom, eb ura,

lábamat viszi a figura;

nem kérdi, kell, nem kell nekem,

leszakad, ami neki nem,

ez ide föl, az oda le,

kiből, miből, belőlem-e?

Mit bánja ő, hogy én valék

e nyersanyag, e vagdalék,

ha az kijön, ha összeáll,

amit ez a készlet kinál,

annyiul és épp azul,

ez az átkozott puzzle.