De te éltél

Contributors

Megszólaló

Vas István halálára

Hogy tudjak, alig élő, kikötni a halállal?

Mi az, amit helyettem a szó magára vállal?

Mihez van fénye, kénye, ereje, hite, mersze?

Hogy hőkölve feladná állásait a semmi?

Lehet a nyelvet kárhoztatni persze,

lehet elmenni a végsőkig is a nincsben,

facsarni a formát, hogy oda átnyüszítsen.

De kit érdekel ilyenkor a költészet?

Hiszen nem tudunk feltámasztani téged.

Igaz, tudtuk, hogy ennek meg kell lenni.

Mondjak valamit, mondod, ugye, ha már beszélek?

Ne ilyen téblábolva, feszengve, ahogy élek,

kapaszkodva a félig sem beváltba,

hitetlen hitbe, hogy hátha, hátha, hátha.

De azt már soha nem tudom jóvátenni,

hogy nem lettem az, amit bennem reméltél.

A fiad voltam, vagy lehettem volna,

de elherdáltam mind, amit tőled kaptam,

s amit még adtál volna, el sem fogadtam.

Forog a vers, forog, üres motolla.

Ahogy orrunk előtt egy zár bekattan,

úgy múlik át egy új napba az éjfél,

már nélküled valóba. De te éltél.