Elromlott szerkezet

Itt egyedül csípnek a szúnyogok.

Isten, Isten, az az éjszaka kísért.

A késért indult ki, a konyhakésért.

Felgyűltek a, felgyűltek az okok.

Vért akar minden. Nem láttam mióta.

Itt lakolok, ki se látszom alóla.

Alóla ki, alóla ki, a lóláb.

Az alóla alól a még alólább.

A kés. Ne késs. Jó, hogy utánamentem.

Helyettem már ütőerét nyiszálta.

Közben ruhát nem volt mód fölvehetnem.

Ami él, az kicsorbul, anyaszülte.

Aludj, aludj, bolond, bolond, aludj.

Elzümmögött – végződhet is dal úgy.

Ad infinitum éltünk volna ad hoc.

Ok-ok... Csuklasz? God, Gott, God, Gott – mi kattog?