Halottak napja

Contributors

Megszólaló

Négy gyertyaláng lobog, négy könnyű lélek

a kinti-benti sötétség határán.

Megcsukló hangtalan nyelvek beszélnek.

A mustárospohár vastag fala a párkány

fájára halvány sugárküllőket vet.

Az ablak most láng-kettőző tükörlap:

nem látni a diófa lombjai közt a perzselt,

száguldó fellegek füstjét, a csorba holdat…

„Púpos parasztlány voltam, nem kellettem

senkinek, csak a részeg katonáknak, már őszen…

Más szennyesét pucoltam, más gyerekét dédelgettem,

most rothadó avar és folyós sár lett belőlem…”

„A hajam lenyírattam, remekül teniszeztem,

később kártyacsaták, Bécsben operabérlet…

Idegenek álltak körül a végső percben,

latolták: zongorám, komódom mennyit érhet…”

„Csinos fiú voltam, a strandon kézen álltam,

asztalnál, ágyban a bőséges húst szerettem.

Az utolsó adag morfin kábulatában

még elértem a vécét, mielőtt összeestem…”

„Voltam valaha. Már élő emlékezet sem,

írás sem őrzi rég a nevemet.

A múltba, a világon tátongó résbe estem,

amely benyeli majd a földet s az eget…”

 

Műfaj:  vers