Szép napok, 2003. április 20.

Húsvét. Olvasom Alain Badiou francia filozófus könyvét Pál apostolról. Badiou nem vallásos, Pál azért érdekli, amiért Lenin: forradalmat, új nemzetközi vallást teremtett a semmiből. Az apostolok közül ő az egyetlen, aki Jézust nem ismerte, leveleiben Jézus életéről és tanairól alig esik szó, csak a feltámadás, a halál fölötti győzelem érdekli; ez radikális, ez mindent megváltoztat. A jeruzsálemi apostolokkal hadilábon áll, csak egyszer megy el hozzájuk, viszont beutazza a Római Birodalmat, és csakis neki, illetve az ő – nem zsidó és nem görög – tanításának köszönhető, hogy a kereszténység világvallás lett. (Később olvasom, Vajda Mihály legújabb könyvében, hogy Nietzschéhez közel állt Jézus szelídsége, viszont gyűlölte Szent Pált.