Ma újra jött

Contributors

Megszólaló

Ma újra jött és

életben tart a sátán,

ma megint rámsózott

egy napot.

Hiába mondtam:

elég volt,

hiába mondtam:

nem akarom.

Ma újra jött fejemre

szórta az eget,

továbblökött,

napra nap,

nem éltem 

még eleget.

Megint itt van

és ad nekem,

nem elvesz,

mert így fáj,

nevet az arcomba,

leköpi a testem.

Így élek leköpve,

és nem hoz

halált az isten.

Ma újra jött.

Keze van, lába,

feje, mint egy ember.

Nem olt tüzet,

nem olt lelket,

csak int, hogy 

nekem élnem kell.

Arca arc,

szája száj,

foga fog.

Elfogja előlem 

a napot.

Árnyékban élek.

Számolom hány évet,

hány napot.

Áldott, aki jő

az úr nevében.

S az ő nevében

jött ma újra a sátán.

Világot mutat,

ide-oda cipel a hátán.

Én vagyok az igazság.

Én vagyok a fény.

És én vagyok az élet.

Arcon csókol,

a bőrőmre nyálaz,

reszket bennem

az ázott állat.

Ma újra jött,

itt van velünk,

ő hurcolja 

testemet a lábán.

És mutogatnak rám,

hogy mennyire tudok élni,

mennyi életet 

hozott nekem a sátán.

 

Műfaj:  vers