Az Atya

Contributors

Megszólaló

Ki vagyok én -

kérdeztem az apám,

ott feküdt a sezlonon,

erősen markolta a hasát,

este hat és már,

teleitta magát.

Ki vagyok - kérdem,

mégiscsak ő az apám -,

hogyan lettem,

hogyan születik egy isten.

A sezlon mellett álltam,

csak mi voltunk 

a konyhában ketten,

a gázon lábas,

a kenyér kibontva 

a szekrényen,

így él az isten,

ha már mindennel készen,

földdel, bolygókkal, velem,

s a mindenséggel.

Miből lettem - újra kérdem,

s ő előre dőlt

fölé a kőnek, 

alá az égnek.

Valamit morgott: az anyád,

aztán torokból spriccelve hányt,

sárgára festette

a lavór falát.

Hegyek nőttek fönt,

s alul habos tenger,

a víznyelvek között 

fuldokolt néhány ember.

Mindegy mit csinálok -

morgott a szezlonon fekve -

köpök vagy hányok,

rögtön teremtek egy világot.

Köhögött és tovább mondta

olyan szavakat, melyek 

a kezdetben vannak, 

aztán mindig lesznek,

hogy engem úgy kevert 

vízből és sárból,

a szájamba meg lelket köpött,

és én élni kezdtem.

Szóval homok vagyok és nyál - 

mondta, ha eső zúg,

elmos az ár,

s ha nem esik porrá szárít a nyár,

mert én több vagyok mint ő,

nekem jár a halál -

ezt gondolta nekem pluszba,

mert unta már,

hogy minden megmarad,

amit kitalál.

 

Műfaj:  vers