Contributors
Megszólaló
Hallod? verset olvas valaki nekem a telefonba,
vigasztal halottaimért,
magamért,
havazást ígér homlokomra,
havat a közös fekhelyünkre,
ágyra, erdőkbe, tegnapi virágok csontváza fölé
s gyógyító csöndet egy szelíd pincében,
hol földarabolt szilvafatuskók
égnek majd lobogva,
az asztalon bor lesz,
kenyér
és vöröshagyma,
éles kés fénye, mint a túlvilágé
s az időtlen, fehér pincefalon
a jövő századok felé vonul
egy seregétől elszakadt hangya.
Hallod? amit mond, neked is mondja:
nagy, fekete szárnyakkal
ne csapkodj bele az éjszakába,
gyászba, koromba,
nem vagy te angyal, se kondorkeselyű,
egy édes ország egyetlen lakója vagy,
halálraítélten is az enyém!
a kontyod csuklómra
zuhan minden este
s hátaddal együtt fordulok
az északi csillag felé –
Nézhet ránk holnap fegyver is,
bogáncsos szemmel a félrevezetett haza,
nekünk már nem lesz szükségünk irgalomra:
mindent megéltünk, ami élet,
mindent, ami korai haldoklók gondja –
Nézd: szállong is már a megígért hó
párban haladó lábnyomunkra.
Audio file