Korom

Contributors

Megszólaló

Az este tele van, képtelenség

tenni rá (bele, hozzá), mi több,

megmozdítani, de még csak

megérinteni is. Úgy áll (ül, süllyed)

benne az egymásra lapult (szédült, 

dobált) millió pillanat, s olyan nehéz, 

mintha az örökkévalóság akarná  

a világot átlyukasztani vele, sőt, máris 

átlyukasztotta volna. Hiába zárod 

kulcsra az ajtót, kapcsolod föl a 

villanyt, kopogsz át a szomszédba, 

érezni, ahogy a lenge egyensúly 

kicsordul, ahogy a gyomor lassan 

megemelkedik, s zuhogni kezd  

minden irányból a korom. 

Mintha a titokzatos fekete lyukak

valamelyike nyelte volna el a

maradék fényességet, s kezdené

magába süllyeszteni a kilógó 

széleket is. Mintha a márvánnyá 

feketült időben is egymás után 

történnének az események…

Jó ha ilyenkor 

valamely szép nőre gondolhatsz, aki 

áttetszik a poháron, s kihasítja a  

teljességből a hiányt, 

ha a tétova résen át a fenékig kiürült 

reggelekre is odaláthatsz.