Én tudom, hogy a számon át

Mint mellemben a nyírfaág,

megfeszül a csillagos ég,

ha most egyet sóhajtanék,

belém szakadna a világ.

Én nem akartam ekkorát,

csak érzem minden levelét,

s közben is annyi a beszéd,

le-föl hajladoznak a fák.

Én tudom, hogy a számon át,

és nincs olyan, hogy messzeség,

attól függ, hogy mi az ebéd,

melyik hólyag bírja tovább.

Én nem csodálkozom, de hát

ki vesztette el az eszét?

Műfaj:  vers