Ámulat

Megérkezésem perce ünnepélyes,

mintha levett napszemüveg utáni

világításba lépnék, amit nézek,

meglepő, zsúfolt látomássá válik,

hol minden részlet ismerősen földi,

de teljessége valóságfölötti

visszfény meg árnyék, elfelejtett dolgok

erős színekben játszó tündöklése,

közeledése, pedig fű se mozdul,

s mintha a csönd külön nyelvén beszélne

esztendők avarrétegén keresztül

valami olthatatlan érzelemről,

aminek itt lehet csak megfelelni,

az ámulat sugárzó delejével

a délelőtt kegyelmét megnöveszti,

hisz ezt a szemfényvesztést én vezénylem,

én hiszem el, én vagyok olyan boldog

virágzásától, mint a mályvabokrok.

Műfaj:  vers