Papp Tibor: Avantgárd szemmel az irodalmi világról. Budapest, Magyar Műhely Kiadó, 2008. 237p.
A könyv szerzője 1956-ban emigrált Magyarországról. A Magyar Műhelynek alapításától publikáló alkotója, 1978-tól a 90-es évek közepéig szerkesztője is. „Avantgárd szemmel” című, 2004-ben indított sorozatának e tanulmánykötet a harmadik darabja, benne az irodalom mindennapi életével kapcsolatos, többnyire a Magyar Műhelyben korábban megjelent, vagy előadásként elhangzott írásait gyűjtötte össze.
A kötet szerkezete sem időrendet, sem tematikus tagoltságot nem követ, szépirodalmi megformáltságú, esszéisztikus szövegek váltakoznak tudományosabb, történeti jellegű írásokkal. Nagy részük a ’80-as/’90-es években keletkezett, és az éppen aktuális kérdésekre, a folyamatban lévő vitákra élénken reflektál. Több írás foglalkozik a határon túli, valamint az avantgárd irodalom nemzetközi helyzetével és magyarországi megítélésével, a hivatalos és nem hivatalos értékrend alakulásával. A szerző tárgyalja az irodalom megjelenési lehetőségeit, számba veszi a legfontosabb avantgárd formákat és azok recepcióját. Bepillantást nyújt a performansz, a fiktív önéletírás vagy a vizuális költészet történetébe. Az írásokat áttekintve a Magyar Műhely programjáról, repertoárjáról is közelebbi képet kaphatunk.
A kötetbe gyűjtött szövegek többsége a folyóirat-kultúra kérdéseit is érinti. Leggyakrabban a Magyar Műhelyről olvashatunk. A bennfentes perspektívájából mutatja be a lap alapításának körülményeit, ír arról, hogyan kerültek kapcsolatba a hazai irodalmi élet szereplőivel, hogyan alakult a szerkesztőség összetétele, kik támogatták, és kik intéztek támadást a lap ellen. Beszámol róla, hol jelölte ki helyét A magyar irodalom története vagy A nyugati magyar irodalom 1945 után, és milyen vitákat váltottak ki ezek a pozícionálások.
A kötet Papp Tibor szubjektív, de évtizedek szerkesztői munkáján edzett álláspontjából láttatja a Magyar Műhely munkásságát, életét, jövőjét, helyét a hazai és nemzetközi folyóiratok között. Az írásokat jól kiegészíti és a szubjektív nézőponton valamelyest túlmutat a kötet végén közölt öt interjú, amelyet a szerzővel készítettek. E beszélgetések középpontjában elsősorban az avantgárd lét- és magatartásformái, Papp Tibor munkássága és a Magyar Műhely története állnak.
A könyv több továbbgondolható témát felvezet – új médiák, irodalmi tolerancia, internetes irodalom –, és a folyóirat vagy az avantgárd irodalmi élet világával foglalkozó kutatók számára egyaránt színes adalékul szolgálhat az erőviszonyok, a háttérben zajló események feltérképezéséhez.
(Kőrös Kata)