Lengyelország a világ élén áll a Márai kötetek kiadásában már évek óta, melyben nagy szerepe van annak is, hogy kiváló műfordítók tolmácsolják a magyar író műveit. Irena Makarewicz neve számos kötethez kapcsolódik immár és jelenleg Magyarországon tartózkodik. Ebből az alkalomból készítettünk vele egy rövid interjút.
Milyen alkalomból vagy Budapesten és mennyi ideig?
Budapestre a Visegrádi Irodalmi Rezidencia keretében kerültem. Ez egy nemzetközi program, mely a kultúra területén aktív alkotók támogatására jött létre és lehetővé teszi, hogy Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban vagy Szlovákiában töltsünk néhány hetet, hónapot. A sok pályázó miatt természetesen pályázni kell erre a lehetőségre. Nekem egy Márai-ötlettel sikerült nyernem: Márai Ilona naplóiból fogok egy szövegválogatást, illetve fordítást készíteni. Emellett szeretnék minden Márai-rendezvényen részt venni, még jobban megismerni életét, műveit és az egyéb kontextust is, amibe beletartozik az író feleségének naplója is.
A varsói Czytelnik Kiadó számára fordítod Márai Sándor műveit. Hogyan találtál rá az íróra?
Márai Sándor nevével először 1990-ben találkoztam, itt voltam egy féléves műfordítói ösztöndíjjal, s a Radnóti Szinházban megnéztem a Kalandot – ez szerelem volt első látásra. Akkoriban még nem adták ki Márai könyveit Magyarországon, nem volt népszerű, sőt, nem is volt ismert szélesebb körben. Sok fáradsággal sikerült a színdarab szövegét megszereznem, azzal mentem vissza Lengyelországba. Sajnos az első próbálkozás nem sikerült, a kilencvenes évek elején senki nem volt hajlandó egy ismeretlen magyar írót kiadni, bár én már akkor A gyertyák csonkig égnek és Füveskönyv című műveket ajánlatottam. Viszont amikor tíz évvel később elkezdték nálunk is kiadni, jelentkeztem a varsói Czytelnik kiadónál néhány ötlettel és végre megjelenhetett az első Márai-fordításom, a Mágia című novelláskötet. Azóta már 12 kötetét fordítottam, regényeket, novellákat, tárcákat, utazási naplókat, és nemsokára megjelenik szatirikus esszéje, A szegények iskolája is. A Kalandra is évekig kellett várni, mert sok színház visszautasította a darabot, míg végül egy híres varsói magánszínházban mutatták be, nagy sikerrel; több mint száz előadás volt, sőt, az USA-ba és Kanadába is elvitték. Aztán a TV-színháznak is készült, egy másik rendezésben, és azóta ingyen hozzáférhető a lengyel TV-színháztár weboldalán.
Mely művek a kedvenceid az író életművéből? Melyiket fordítottad a legszívesebben és van-e valamilyen „kívánságod”, amit szeretnél, ha kiadna a Czytelnik?
Ez nagyon változott, mert időbe tellett, amig megismerhettem majdnem az egész életművét. Legelőször a Kaland és a Mágia voltak a kedvenceim, később a regényei: az Erősítő, a Harminc ezüstpénz vagy az Ítélet Canudosban. Hosszú évekig az volt a vágyam, hogy Az igazi jelenjen meg nálunk, ez is sikerült – tavaly adtuk ki a varsói Czytelniknél. Kutyaregénye, a Csutora, szintén nagyon érdekes a számomra, remélem ezt is olvashatják majd a lengyelek. Most a legnagyobb kívánságom az író feleségének, Márai Ilonának a naplói – véleményem szerint ez nagyon érdekes dokumentum és nemcsak Márai miatt, hanem mert benne van az egész korszak és egy nem mindennapi nő élete is.
Min dolgozol most és fordítod-e más magyar író műveit is?
Jelenleg A szegények iskoláját fejezem be, illetve az utolsó munkálatok folynak Mészáros Tibor Márai-monográfiájával, ami novemberben jelenik meg Varsóban. Már nagyon sokan várják, érdeklődnek a részletek után; annyira nagy az érdeklődés, hogy mindenképpen szükség lesz író-olvasótalálkozók szervezésére.
Természetesen nemcsak Máraival foglalkozom, más szerzők műveit is fordítottam, Kosztolányi Dezső, Spiró György, Lukács György, Wass Albert, Bodor Johanna alkotásait. Még ezévben megjelenik fordításomban Bánffy Miklós Erdélyi történetének első kötete, ezt is hosszú évekig próbáltam elhelyezni valahol, de csak most jött össze a megfelelő támogatás a magyar részről. Nagy öröm számomra, hogy pont annál a kiadónál jelenik meg, ahol a világirodalom legnagyobb klasszikusainak, Proustnak, Joyce-nak, Musilnak stb. új fordításait adják ki. Különben az Aranysárkány, amit fordítottam, az volt náluk a legelső magyar könyv.
Hogyan látod, mi lehet az oka, hogy lengyel nyelven jelent meg a legtöbbféle Márai kötet és egy monográfia kiadása is lehetővé vált?
Azzal a véleménnyel értek egyet, mely szerint szerencsés volt, hogy Lengyelországban elsőként a legfontosabb kötetek jelentek meg Máraitól. Az első naplóválogatásnak olyan hatalmas sikere volt, hogy igény született egy ötkötetes válogatásra is. Az is lényeges, hogy Márai életművével három fordító foglalkozott, rajtam kívül Teresa Worowska és Feliks Netz, a verseit Jerzy Snopek fordította, így lassan már a negyvenedik lengyelül megjelent Márai-kötethez közeledünk, ami egy fordítónak nagyon nehezen elérhető lenne. Ehhez hozzá kellene még adni a színműveket és a rádiójátékokat is, ezekből is kb. egy féltucat ismert már nálunk. Nem akármilyen teljesítmény ez egy olyan országban, ahol a fordítások 95%-a angol nyelvből készül! Természetesen mindez nem lenne lehetséges a varsói Czytelnik kiadó nélkül. Nagy bátorság volt elkezdeni a Márai-sorozatot, de most is sok erőfeszítést igényel a folytatása.
Végül szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy egy nagyon érdekes lengyelországi tüneményről szólni. Az eredeti szerzők mellett nálunk egyre jobban láthatóvá válnak a fordítók. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek főleg akkor van jelentősége, amikor egy szerző már nem él, viszont korunkban nélkülözhetetlen lett a személyes találkozás. Így a fordító kitűnő beszélgető partnerévé válhat a publikum számára, mintegy az író gondolatainak is tolmácsolójává. Én is sok meghívást kapok különböző rendezvényekre, nemcsak a könyvvásárok vagy könyvnapok miatt, most nemrégen például Szczecinbe hívtak meg, ahol több olvasóval találkoztam és természetesen Márai volt a középpontban. Ezekről a rendezvényekről felvételek is készülnek, amelyek aztán az egész országban hozzáférhetőek. Szerintem ez is hozzájárul a Márai népszerűségéhez Lengyelországban.
(A fotót Irena Szewczyk készítette)