Az elhagyott színtér

Lompos madár, lassan mozog,

nehézkesen a fára zökken.

Szél mossa szét a bírhatót

egyközepű foszló körökben.

A hegyélen sötét bozót-

tűz készül, lobban füstölögve.

Egy élőlény a messze hőtől

megperzselődve visszahőköl.

Az elhagyott színtér lakatlan.

Nem a gorombán összeácsolt

nagy gerendák tagolta bádog-

tetős, rücskös-polyvás agyaggal

tapasztott elporló világok –

A hólyagos falak közötti

valamennyi valaha volt

képből, helyzetből költözött ki,

s vesztett a lélek alakot.

Honnan jön mégis ez a fényjel?

Elmosódó üzenetével

ott marad szemhéjunk alatt.

Van úgy, hogy a visszhangos éjjel

színén arcok homálylanak.

Fakó arcok redőiben

esztendők érdes üledéke.

S elforognak a színtelen

álmok fullasztó közegébe.

(1986)