Pillantás

Stáb jött. A Láma − életében akkor

Először − hagyta, hogy keskeny szalagra

Vegyék a képét. Udvarolt az arca

A fénynek: lássa így egy józanabb kor.

Aztán reggel lett, s minden filmkazetta,

Amelyre fölkerült a Láma képe,

A dzsip csomagteréből összeégve

Került elő; a tekercsek között a

Tegnapi muszterok sértetlenek,

De az, amelyiken rajta van ő is,

Tibet határán épen nem jut által;

A délelőttből nem rögzít jelet,

S ha mégis, bölcs feketeséget őriz –

Porrá perzselve az ő szeme által.