Megszólaló
Bátor Péter,
ébredj már fel,
a hasadat
cirógatja,
beragyogja,
aranyozza a
gyönöyrű
szigligeti nap!
Észvesztő
ez a lustaság,
ébresztő,
ha mondom,
rontom is meg
bontom,
nézzenek oda,
mindig csak hergeli
a népeket,
miközben
a reggeli,
a szép kerek
tányérjában
egyre hül
Ki az, aki odaül?
Finom ez a kakaó,
te, Péter!
Nem kell hozzá semmilyen
katéter,
a kalács pedig,
akik szeretik,
mind-mind úgy eszik,
nem is eszik,
zabálják,
kapkodják a tálból,
és ha elfogy,
mától
azt mondják majd:
megette a,
felette a,
eltette a,
lenyelte a Bátor!
Egyszóval
jól vigyázz,
hogyha semmit se csinálsz,
és csak alszol csendesen
nem változtatsz híreden:
ha a reggelit
ott a terít
őn, nem eszed már ki a tálból,
akkor is csak mind megvádol,
mert a sonka meg a sajt,
mindenki csak erre hajt,
olyan finom, olyan jó!
Bátor Péter, ki az ágyból!
Most kapd el a hétalvót,
löttyintsd rá a kakaót!
Így ni!